Ami a BORUt és az Oakent illeti, én már akkor menthetetlenül elvesztem, amikor először láttam őket élőben. Az Oakennek már tavaly szerelmet vallottam a Desszert Fesztes koncertjük kapcsán, a BORUval kapcsolatban is már többször kifejeztem rajongásom, de akad, amit nem lehet elégszer átismételni, hisz mindkét bandával kapcsolatban pont ez a kulcs, hogy nincs két egyforma koncert, mert bizony rengeteg múlik az adott helyen és az aktuális ideg-, izé, lelkiállapoton is az ilyesféle atmoszférateremtéseknél, számomra legalábbis. Valamint az is bebizonyosodott, hogy a Riff már csak abból a szempontból is hiánypótló, hogy visszahoz valamit a régi kis klubos fülledésekből...
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Mögött blogon...!
