Ez inkább egy utazás, egy belül pergő film zenéje, egy erdei séta az éjszakában. Laza keretek között értelmezhető konceptalbum. Márta Zoltán billentyűszőnyegei és kalandozásai képezik a 42 perc gerincét. Így ha valaki csak a gitáros feketefémet akarja hallgatni, akkor legfeljebb nem nyomja le a kis play-háromszöget a YouTube-on, de mindenki másnak ez erős élmény lesz. Nem szikár oldschool-hangzás, nem fekete kása-dzsidzsi, hanem hangról hangra gazdagított mámor. Emlékszem, hogy még a korábbi "Bőrkoporsó" album címadóját elindítva, már az első néhány billentyűhangtól olyan gyászt éreztem, ami az egész album végighallgatására késztetett. Újra és újra. A "Kehely" is ilyen, a szintetizátor uralma megkérdőjelezhetetlen, de minőségi és jótékony.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!
Hallgasd meg az albumot: "Kehely" (2022)
