Az előző album recenziójában leírtuk, hogy az Archaic mintha túlságosan ragaszkodna a '80-as évek amerikai thrash metal legendáinak megoldásaihoz, azaz a dalaikban indokolatlanul gyakran köszöntek vissza Slayer-, illetve Testament-hatások és megoldások. Emellett viszont kiemeltük azt a kíméletlen erőt, dinamizmust és energiát, mellyel lenyomták a 2017-es lemezüket: a korong rá is került az évi hazai toplistánkra. Nos, a friss anyag egyértelmű továbblépés: egyrészt Erdélyi Péter hangja egészen más karakterű, reszelősebb, talán mélyebb is, azonban a legszembetűnőbb változás a dallamok beemelése a nótákba, leginkább a refrének terén. Természetesen megmaradtak a fentebb említett Slayer- és Testament-ízek.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!
