Amikor elkezdtem metalt hallgatni, akkor az nem csak a zenéről szólt hanem szinte mindenről - a közösségről, szó szerint életstílus volt, ennek voltak olyan maradandó hatásai amiket már nem fogok és nem is akarok kinőni - de a zenei beszűkültség nem ilyen. Az is igaz, hogy a kedvenceim többségben metal cuccok - de a legnagyobb tiszteletetem sokszor egész más műfajok zeneszerzői felé irányul - ilyen például Hans Zimmer, vagy Arvo Part. Ahogy már említettem, nem gondolkodok címkékben, így műfajokban sem. Nem a komolyzenét szeretem, hanem Schnittke-t vagy Bartókot, Sosztakovicsot... Nem a neoklasszikus folk worldambient darkwave-et szeretem, hanem a Dead Can Dance-et. És nyilván van a metálnak rengeteg olyan formája, rétege és allűrje, amitől azonnal émelyegni kezdek. Szó szerint visszataszít.
Olvasd el a teljes interjút az Ópiumbarlang blogon...!
Hallgasd meg az új albumot: "Ultranada" (2022)