Nem segített soha senki. Ez egy nagyon fontos momentum, minket mindenki úgy leszart mindig, mint annak a rendje. Egyedül Feró volt, aki segített, de oda is már a kész felvételt vittük, amit ugye mi vettünk fel. A stúdiós srác elvállalta a munkát, de attól lett olyan, amit mi tettünk, meg én tettem bele. Úgy gondoltunk, hogy ezt így meg így kéne, tudod, kölyökfejjel, és szerencsére jól sült el. Nem volt olyan, hogy valaki azt mondja, most ide kéne egy ilyen erősítőfejet hozni, vagy másik húrkészletet föltenni, vagy e helyett a szar gitár helyett egy jobbat keríteni. Mondjuk úgysem volt pénzünk se húrra, se jobb gitárra. (nevet) Ez volt a lehetőség, ebből kellett a legjobbat kihozni. Mert akartuk csinálni. Attól függetlenül, hogy akkor sokkal többen jártak még a koncertekre, akkor is nehéz volt azért. De mindenkinek fontos volt, a lemezt magunknak vettük fel, idézőjelben. Magunknak akartunk megfelelni is. Aztán ahogy szétküldtük, sok helyről jött vissza pozitív jelzés, azzal együtt is, hogy kiadni nem adták ki. De minden felvétel és demó csak jobbá és jobbá tett minket.
Olvasd el a teljes interjút a Shock! Magazin honlapján...!
