A black particles-t mindig dícsértem abból az aspektusból is, hogy nem a megszokott delayrock, ami már számlával rendelkező, kissé talán unalmas vendége az elmúlt majd’ 20 év színpadainak. Az új album tovább erősíti ezt a képet, dinamikus, inkább post-blackbe hajaló anyag ez, viszont egyátalán nem sablonos. A progresszivitás elemei folyamatosan észlelhetők, monumentális nyitásokkal, és a black particles-re amúgy is jellemző, szépen menedzselt hangulatokkal. A zene utazós, de sokkalinkább egy hullámvasutazás a Holdra, mintsem valami kétakkordos “elájulok magamtól, nézzétek micsoda művész vagyok, vagyok, vagyok, vagyok” 5ünnø))))-wannabeság.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "A Path to Entropy" (2024)