A Classica fellépett a kis színpadra, minden különösebb csinadratta nélkül, hétköznapi viseletben, mintha egy kültéri sakkpartiról érkeztek volna. Elkezdték a játékot, úgy, ahogy azt ’80-as években, mondjuk a Saga koncertjén lehetett látni. Rövid konferansz következett, miért is van itt a csapat évtizedek után, ezt a klubközönség lelkes éltetéssel fogadta. Sorra hallottuk a három album dalait. Nem tudom hozzátenni, hogy a legjobb dalait, mert pl. a kedvenceim közül természetszerűleg így is kimaradt végül néhány. A koncertet a csapat negyedórás szünettel játszotta. Egyrészt az énekes, másrészt a dobos feltöltődésére ez a szünet – szerintem – indokolt volt. Másfelől lehetőséget adott arra is, hogy a megpihenő zenészektől a közönség aláírásokat gyűjtsön.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Fémforgácson...!
