Elképesztő az, amit ez a zenekar elért az évek alatt, ám egyetlen dolog van, amit a bő két évtized alatt állandónak éreztem náluk: a zene szeretete. Akármikor hallgattam meg egy új lemezt, vagy néztem meg őket koncerten, mindig ugyanazt a lendületet és elszántságot láttam, amit anno ott a Yukban. A kezdetektől nagyon szeretem náluk azt, ahogy a népdalkincseinkhez nyúlnak és terjesztik az igét, szerte a világon. A Magvető bizony ennek az útnak a következő állomása. Nagyon örülök, hogy őszintén azt mondhatom egy zenekar tizenkettedik lemezére, úgy maradtak önmaguk, hogy önismétlés helyett tovább bővítették a zenei világukat és nem elégedtek meg biztonsági játékkal. Annyira dalriadás már maga a zene is, hogy mindenféle összehasonlítgatást bárkivel teljesen feleslegesnek tartok esetükben, hiszen ez a banda már egy önálló intézmény.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Magvető" (2025)
