A Depresszió első tíz évében rengetegszer megfordultunk a társasággal a koncertjeiken, nálam a Vízválasztó környékén fogyott el a lendület, de azért aktív (meg)figyelője maradtam a zenekarnak, csak mivel nagyban változott az általam hallgatott zenék karaktere, kevesebbet pörgettem a cuccaikat, koncertjeikre is ritkábban jártam. Úgy hiszem nincs is ezzel baj, fiatal rockerként azért rengeteg jó pillanatot festett alá a négyes (egy ideig ötös) egyik-másik dalcsokra. Ezt igyekeztünk most feleleveníteni magunkban. Nehéz dolog tíz lemezt úgy átválogatni, hogy mindenhonnan jusson valami és ne is maradjon az embernek hiányérzete. Konkrétan lehetetlen, hiszen itt olyan dalbombák, bomba dalok vannak, amiknek jó részére mindig lenne vevő.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a RockStation blogon...!
