Gyerekkorom óta hallgatok rock- és metálzenét, és valószínűleg épp az összetettsége fogott meg annak idején. A benne megjelenő szélsőségek, végletek teszik színessé ezt a műfajt, és úgy érzem, a bennem lévő gondolatokat, érzelmeket leginkább ebben a stílusban tudom kifejezni. Nálunk a vad, erőszakos, agresszív, hörgős metalcore részek mellett elfér a visszafogottabb, elszállós, éneklős dallamosság is. Szeretem ezt a libikókát – egyszer fent, egyszer lent –, mert lehetőséget ad a játékra. Oda tehetem az agresszió vagy éppen a dallamosság darabjait, ahol a leginkább a helyükön vannak, ahol a legkifejezőbben érvényesülnek. [...] Kicsit furán hangozhat, hogy most, tízéves zenekarként jutottunk el arra a pontra, hogy kiadjuk az első lemezünket. Későn érő típusok vagyunk, amit én személy szerint egyáltalán nem bánok. Bár volt zenei tapasztalatom a megalakulásunk előtt, úgy érzem, a srácokkal való közös munka során tudtam kibontakozni igazán.
Olvasd el a teljes interjút a Kultúra.hu honlapon...!
Hallgasd meg a frissen megjelent nagylemezt: "Emlékszilánk" (2024)
