Kijött a Never-ending Road 2001-ben, mint az első lemezünk, már a Hammer Records égisze alatt és úgy gondoltam nincs megállás, előttünk az ígéretes jövő. Sorsszerű, hogy ilyenkor bolondulnak meg az emberek. Előbb dobost kellett váltani, majd a frontember adta be az unalmast. Hiába találtunk viszonylag hamar új tagokat, a lendületet megakasztotta a tagcsere és mai szemmel nézve, az előttünk álló lehetőségek simán elsuhantak mellettünk. Négy évet kellett várni a következő lemezre, ami akkor sok időnek bizonyult és a sikere is messze elmaradt a várttól. Nagyon érdekes mai fejjel ezt átgondolni. Ma már biztosan nem hagytuk volna, hogy ilyen könnyen széthulljon a Never-ending felállás. De az is egy örök igazság, hogy aki menni akar azt el kell engedni. Egy biztos, nem volt egyszerű pótolni az akkori tagságot. A jelenlegi felállás viszont nagyon erős és én személy szerint mindent meg is teszek, hogy egyben maradjunk.
Olvasd el a teljes interjút a Kronos Mortus oldalán...!
Hallgasd meg az új album dalait: "A világ peremén" (2024)
