A In The Name Of Nabu-Kudurri Usur amúgy is a kiadvány leghosszabb tétele, ami megérdemli a figyelmet. Néhány rövidke természeti hang és billentyűsimogatás után tekintélytparancsoló módon indul meg a dal a már említett jobb hangzással. Ez nem jelenti azt sem, hogy le kell mondani a skandináv hatásokról, mert most is akad bőven nyers erő és ösztön a zenében, de hallgatni mindenképp kellemesebb hosszú távon. Amit ki is tudok emelni, az kifejezetten a dob, ami szinte kézen fogja az összes többi hangszert és vezeti végig az úton. A gyorsabb, menetelős részekre lehetetlen nem nagyokat bólogatni. Ahogy azt már megszokhattuk, a vokálból most is többen kiveszik a részüket, így a hörgéstől a tüdőrepesztő károgásig szép skálát járunk be a dal során.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács oldalán...!
