Azon gondolkodtam miközben az albumot hallgattam, hogy vajon melyik dal az, ami igazi, klasszikus sláger erről a lemezről, de igazából az összes az. Az erősítő zúgásával kezdődik az album, majd mintha hangolna kicsit a zenekar, vagy csak megnézik, hogy minden rendben van-e gitár téren és elkezdődik a Tömeges vektor bozon kultúre, ami a riff elindításával már jelzi, hogy ez a lemez minden lesz csak gyenge nem. Aztán elpörög a gain potméter és elkezdődik az igazi vadulás. Megpróbálják pótolni a pótolhatatlant. Laci annyi mindent pakol a dobokba, érzek egy olyan progos, jazz hatást, amit a korábbi lemezen még nem. Nyilván az idő teltével a zenekar még jobban egybe csiszolódott és még jobban tudnak olyat alkotni, ami egymástól totálisan elüt, mégis egységet alkot.
Olvasd el a teljes lemezismertetőt a RockStation blogon...!
