Az intro átlényegülése alatt kíváncsian vártam, a friss korong kezdő tétele a sámános riffekkel mit hoz élőben. Ahogy a lemezen minden hallgatáskor szoknom kell a fura, kottában OK, de kiénekelve kissé disszonáns refrént, meggyőződtem róla, hogy ezt pont így akarták (szerintem nem a vezérvonal a kellően hangos). De nagyon hitelesen szólt! Emellett viszont belopta magát a fülembe a szintén az új lemezről megszólaltatott két kedvencem: az Ősök éneke a refrénjével egészen kiválóan, letaglózón kiénekelve, alatta a játékos gitárokkal, majd az Életút, igenlő és szépen megfogalmazott szövegével, remek szaggatós gitárhangzásával (ami a végére is úgy szól, mit egy üteg). Aztán… a kezdetével a Lord Vándorjának tiszteletadó, már harmadikként elhangzó Szabadon lett a számomra a buli csúcspontja.
Olvasd el a teljes cikket a Fémforgács honlapján...!
Hallgasd meg a banda legutóbbi albumát: "Ősök éneke" (2020)
