Koncertajánlók, -beszámolók és teljes koncertfelvételek.
- Részletek
- Ary
- News
Mikor két nappal az indulás előtt a sofőr lemondja a 10 állomásos turnét, azt joggal nevezhetjük baljós előjelnek. A helyzet a baljóssága mellett ráadásul pánikot, és kapkodást szül. Ebből a szorongatott helyzetből Káger Balázs, a Neverheard Distro feje húzott ki minket, aki meglepően gyorsan jelentkezett, hogy ő bevállalná velünk az utat. Legnagyobb szerencsénkre nemcsak a sofőrködést, hanem a mörcsölést is örömmel vállalta, így aki a turné során lemez, ill. pólóvásárlással támogatott minket, jó eséllyel vele találkozott a zenekari butik pultjánál. Nem lehetünk elég hálásak neki, hiszen olyan rutinnal rendelkezik ami az egész utazást egyfajta jól szervezett, önfeledt osztálykirándulássá emelte. [...] Szinte percre pontosan a meghatározott időre értünk Erfurtba, ekkorra már a Rivers Ablaze lakóbusza is befutott, pedig ők előző nap Olaszországban játszottak és nekik is jó hosszú utuk volt.
Olvasd el a teljes turnénaplót a Metal.hu honlapján...!
Hallgasd meg az új albumot: "Heavenly Down" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A Gire, Kátai Tamás egykori zenekara történt odafent, amire 2007 óta nem volt példa, még ha a tavalyelőtti Fekete Zajon Tamás és Kónya Zoltán játszottak is némi Gire-t az Ahriman vendégeiként. Tamás előzetesen azt ígérte, ott veszik majd fel a fonalat, ahol annak idején elejtették, „eljátszunk majd pár dalt, mintha mi sem történt volna", és valóban így is lett. A hősidőkben én sajnos nem láttam élőben a zenekart, ezért számomra ez a negyven perc valódi ősbemutatóval szolgált, már csak azért is, mert a főszereplők tényleg nem változtattak semmit a kiálláson. Oké, a hajak változtak, de a vehemencia maradt, a legendásan intenzív túrásban ezúttal is Tamás járt az élen a halhatatlan Korg szinti mögött, Zolcsi a maga tekintélyt parancsoló módján frontemberkedett, Hermann Balázs pedig a széttorzított basszusgitárjával és egész estés grimaszaival maradt eltéveszthetetlen.
Olvasd el a teljes beszámolót a Shock! Magazin honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Az első (és úgy a második) fellépés alkalmával a teljes Rengeteg albumot magába foglaló és egy, a legfrissebb szerzeményekből összeválogatott blokkal készült a megszilárdult formában, négy hangszeressel és négy énekessel felálló Thy Catafalque. A Rengeteg sokak szemében a legjobb TC-album, amivel én is egyetértek. [...] A második etapban az Omega több tucat örökbecsű klasszikusának egyike, a Babylon feldolgozása mellett a friss lemezről, az itthoni és a nemzetközi (el)ismertséget alighanem ismét magasabb szinten öregbítő XII: A gyönyörű álmok ezután jönnekről öt tétel csendült fel. Közülük a legszebb perceket szerintem a TC viszonylatában friss színezetet felmutató, extrém muzikális vonalon erős Mindenevő, a kiemelten súlyos mondanivalóját felvillanyozó zenei és szövegi eszközökkel megfogalmazó Vasgyár, valamint az utolsóként elhangzott, élőben is különleges vonzerővel bíró címadó adta.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az új album dalait: "XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Idén nyáron kapott felkérést a Long Live The Martyr groove metal banda egy tévéfelvételre az A38 Hajón. A zenekar műsora nem csak régi dalokból állt, hanem az év végén megjelenő első nagylemezükről is eltoltak néhány tételt.
- Részletek
- Ary
- News
A megfiatalított – Schmiedl Balázs révén a Bloody Roots-ot is magába integráló – zenekar intézmény-jellegét jól jelzi, hogy a kifejezetten miattuk érkezett thrasherek mellett a másik két közönségcsoportot is meg tudták szólítani, hiszen legalább a nagy nótákat mindenki ismeri, aki valaha magyar nyelvű metalt (is) hallgatott. A műsor az első három lemezre koncentrált. Göbl Gáborék az Újvilág-szimfónia intro után az Ugass kutya!/Kiképzés/Beteg a föld trióval alapozták meg a hangulatot. A zenekar egyébként Egerbe is teljes színpadképpel és technikával érkezett. A legutóbbi Terápia lemezes háttérvásznak mellett elhozták a fényeket, a füstgépeket, és a vetítésről sem feledkeztek meg.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a RockStation blogon...!
- Részletek
- Ary
- News
A frissen kiadott Emlékszilánk nagylemez nagyon zseni alkotás, volt szerencsém már a megjelenés előtt meghallgatni. A nevezett album csak az egyik vezérfonala volt a bulinak, erre feküdt rá a zenekar fennállásának tizedik évfordulójának megünneplése is, ami így egy igen jó kis egyveleget eredményezett. A frankón megszerkesztett, vetített intró után kezdődött is a (ne)mulass és ahogy előre tudni lehetett, a friss korong dalai végig, tokkal-vonóval előkerültek. Ezt egészítette ki az egy dekádról való megemlékezés szellemében néhány régebbi nóta, például a csendesnek induló, aztán csak felhangosodó Sebhelyek. Ha már ünnep, nyilván jöttek a vendégek is...
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a RockStation blogon...!
Hallgasd meg a debüt albumot: "Emlékszilánk" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Itt teljesen más volt a helyzet mint a többi bandánál, akiket vagy egyáltalán nem ismertem, vagy csak felületesen. Gerő Andrásék munkásságát a legelső naptól követem, zeneileg és emberileg egyaránt közel áll hozzám a csapat, így az objektivitás látszatát sem tudom kelteni ezen írásommal. De nem is ez a cél. Az Auraleak még 2021-ben alakult, és már az elején azt a célt tűzte ki maga elé, hogy zenéjével nem csak koncertélményt nyújtson, hanem el is gondolkodtasson. Szövegvilágában súlyos témákat feszegető dalok, hangzásában pedig leginkább a Nine Inch Nails-hez hasonló atmoszférát hordoz. Ezzel a kettősséggel pedig olyan borongós, merengős összességet ad ami akaratlanul is gondolkodásra készteti az embert még a legparasztabb metál riffek között is, mert ilyeneket is tartalmaz a most megjelent The Spirit Matrix korong.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Rockvilág honlapján...!
Hallgasd meg a debüt album dalait: "The Spirit Matrix" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A Watch My Dying pedig 25 éves lett 2024-ben. Ők is a teljes első albumukat adták elő ennek örömére. És persze, hogy a teljes Klausztrofónia zseniális. És most is olyan bődületes erővel áradt ez a félelmetes, szörnyű, gyönyörű riffgörgeteg a minden csicsától mentes, pőre színpadról, ahogy mindig. Sőt, a Nicht vor dem Kind-ben és a Gyúlékony csírában a fentebb már említett Kovács „Nihilak” Attila is vendégszerepelt, mintegy a Katasztrofónia Együttes képviseletében. Ha jól számolom, ekkor 24+5 húr zengett a színpadon, ilyet is ritkán tapasztalni. A koncert ezen blokkja tényleg nettó örömünnep volt, mindenféle tortázás, pezsgőzés nélkül is, sőt, mikor a közönség egy ponton elkezdte énekelni, hogy happy birthday, a zenekar nyomban bele is csapott a következő dalba, mert nehogy már bárki elérzékenyüljön.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Hammerworld oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
Még ha harminc-harmincöt évvel ezelőtt nem is feltétlenül volt ilyen összeállítású buli vagy turné, minden további nélkül elhittem volna, hogy mondjuk egy 1991-es eseményt akartak a zenekarok megismételni. Igaz, akkoriban a Stress és a Metal Lady formáció külön utakat járt, tehát a fiktív (?) fesztiválon nem három, hanem négy fellépő zúzott volna. A 2024-es csomagban viszont a három banda testvériesen 70-70 perceket tolt, ráadásul a szervező kvázi last minute kvázi ingyenessé is tette a bulit, csupán régi jegyeket kellett magával hoznia a közönségnek. Lehet erre mondani, hogy az érdeklődés hiánya miatt, de az a saccra százötven-kétszáz ember (még mindig nagyon rossz a szemmértékem az ilyesmi felméréséhez), aki megjelent, full fanatikus volt, klasszikust idézve, iszapszeműek gyűltek össze ezen az őszi szombat estén. Sajnos a Blue Stage ezúttal nem teljesített igazán jól, pedig általában itt szokott rendben lenni a hangzás, ami pedig kimondottan furi volt, hogy éppen a legkomplexebb hangszerelésű Classica szólt a legjobban.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Shock! Magazin honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Három az egyben volt a műsoruk, lévén tavaly volt a 30. születésnapjuk, idén húsz éve jelentették meg a Glory and Perditiont, ez évben jelent meg a Heavenly Down, tehát volt mit ünnepelni és a Sear Bliss ennek maximálisan eleget is tett. Tíz állomásos európai turnéjuk záróakkordja volt eme hazai pályán (lévén szombathelyiek) lebonyolított fellépésük, ahogy a másnapi budapesti is. A program ennek tükrében a Glory-ra, illetve az új korongra hegyeződött ki, utóbbi háromnegyedét (The Upper World, Infinite Grey, Watershed, Feathers in Ashes, Chasm) vezették elő, míg előbbit a „megszokott” standardok (Birth of Eternity, Glory to Perdition, Two Worlds Collide, Blood Serenade) képviselték. Bőven eljutott a zenekar arra a szintre, hogy egy-egy koncertjük összeállítása nem éppen hálás feladat, hiszen megannyi klasszikus van a tarsolyukban.
Olvasd el a teljes koncertbeszámolót a Rattle A.D. oldalán...!
Hallgasd meg a Sear Bliss új albumát: "Heavenly Down" (2024)
