A lemez fő motívuma a változás jelensége köré épül. Milyen érzés elengedni a testvéredet, elveszíteni egy közeli személyt, vagy csak lerakni egy káros szenvedélyt. Mindezt úgy, hogy nem hagyod, hogy a mentális barlangod rád omoljon. Ez a klausztrofób érzés végigkíséri az anyagot, viszont a változás, amiről az előbb beszéltem, szónikus formában alig jelenik meg – vagy csak nagyon csekély mennyiségben. Gondolok itt arra, hogy a zenekar nem a három évvel ezelőtti self-titled kiadványon hallható kísérletezőbb vonalat viszi tovább (már amennyire ezekben a műfajokban lehet egyáltalán határokat feszegetni), hanem az első két lemez letisztultabb, groove-centrikusabb, könnyebben megemészthető hangzását.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!
Hallgasd meg a teljes albumot: "Blackest" (2023)
