Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
A projekt számomra már az indulásakor mint egy szürke eminenciás lépett elő – a nehezen megítélhető szereplő értelmében. Hiszen amíg nem hallottam őket, azt gondoltam, hogy black metal. Azután az első album egy súlyos heavy/doom anyag volt némi korai black/death érzéssel, a második pedig csak nagyjából marad ezen a csapáson, egy atmoszférikus, de jóval sötétebb és jóval súlyosabb muzsikát valósít meg, jóval hangsúlyosabb black/death formájában. A november elején megjelent harmadik album, a Chalice of the Darkened Soul a fentiek fényében rendesen meglepett. Az egy dolog, hogy a formáció szinte teljesen kifordult ebből az atmós black/death irányból és leginkább tengerentúli epikus heavy metalban kezdett utazni, de „beújítottak“ egy énekest is Csibi János személyében
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Underworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Chalice of the Darkened Soul" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
A salgótarjáni Anatomy zenekar nagyjából 1990 körül alakult, és old school death metalt játszottak. Aztán jöttek a 90-es évek – mely egyáltalán nem volt könnyű időszak, főleg nem egy fiatal magyar death metal bandának. 1993-ban fel is oszlottak. 1995-ben újra nekidurálták magukat, ekkor már billentyűs hangszerrel színezett death metalt játszottak. 1999-ig bírták, aztán felfüggesztették működésüket. Közel negyed évszázad múlva, 2023-ban reaktiválták magukat, egy spontán múltidézés nyomán. Az ezt követő időszakban stabilizálták a felállást, és megszületett az Alkony, amely – egy kivételével – teljes egészében a 90-es évek második felében íródott dalokat tartalmaz.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Acélbetét blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Alkony" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Mindig hálás feladat az együttes dolgaival foglalkozni, hiszen minden egyes alkalommal valami új, valami szokatlan minőségi cuccal rukkolnak elő. Mindegyik nagylemezük előrelépés volt az előzőhöz képest, mindig sikerült fejlődni kreatív téren, hangzásban stílusban is egyaránt. Ezért is volt számomra nagyon várós a Culture War névre keresztelt új album. Főleg úgy, hogy a megjelenését megelőző hetekben többen is úgy nyilatkoztak a zenekarból, hogy erre a lemezre a legbüszkébbek, ez most nagyon összeállt, büntet, és hasonló jóslatok. Nem akarok lefizetett propaganda írónak tűnni, de erre a lemezre magabiztosan mondhatom, hogy az év albuma hazai viszonylatban.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: Devoid - "Culture War"
- Részletek
- Ary
- News
A dalok – a címekkel asszociálva – pontosan tükrözik hazánk jelenlegi lelki- és identitásbeli állapotát. Nem álláspontot kommunikál az album, hanem állapotot. A valóságot, amelyben élünk: kultúrharc, remény, menekülés, kitartás (Culture War, The Flame, Leave It Behind, Hold On Tight). A társadalom betegségtünetei, zenei formába öntve. De hogy ne csak a tematikáról beszéljünk: a zene maga talán még ennél is erősebb, és mégiscsak ez a lényeg. Bevallom, nem túl nagy elvárásokkal kezdtem el hallgatni – gondoltam, egy vonatút erejéig belefér. Hát, az intrónál már éreztem, hogy ez odabax. A Culture War után pedig csak néztem ki a fejemből. Utoljára talán az Orbit Culture tudott így ledöngölni. Nem is véletlen a párhuzam.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Culture War" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
A Sear Bliss a kilencvenes évek közepén tűnt fel egy olyan hazai színtéren, ahol elsősorban a thrash és death metal irányzatok voltak jelen. A fiatal zenekar azonban már a kezdeti időszakban szakított a megszokott mintákkal. Atmoszférikus, melankolikus, mégis sötét és erőteljes zenét akartak létrehozni, amely nem a norvég black metal továbbgondolása, hanem egy saját, jellegzetes világ képe. A trombita, a lebegő billentyűszőnyegek, a dallamos basszusjáték és az epikus hangszerelés már ekkor világossá tette, hogy a Sear Bliss egészen más úton indul el, mint a korszak legtöbb extrém metal zenekara. A The Pagan Winter ennek az útkeresésnek a legelső, mégis meghökkentően kiforrott lenyomata.
Olvasd el a teljes cikket a Kronos Mortus oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
Vannak olyan zenekarok az ember életében, amik bizonyos időközönként újra és újra elő bukkannak. Nem is keressük igazán, de mégis mindig valahogy feljön a felszínre és életjelet ad magáról. Ilyen a győri illetőségű Devoid is, akik éppen a napokban hozták ki a harmadik nagylemezüket, Culture War címmel. [...] Már sokszor lepörgettem a lemezt, mert nem akartam badarságokat írni róla első felindulásból. Például azt, hogy nem is értem, Szilárd, hogy tud így hörögni, ordítani. Miközben pedig hallgatom a lemezt rá kellett jönnöm egy fontos dologra. Ez a zenekar jó! Nem fognak meggyőzni arról, hogy minden nap magamtól elővegyem őket, de amikor van egy-egy megjelenés, akkor nehezen telik el úgy két hét, hogy ne hallgatnám meg az adott újdonságot.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Culture War" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Aki hallotta az Angerseed anyagait, de legalább az egyiket, tudhatja, hogy a csapat a death metalt annak brutális gőzhenger mivoltában éli és műveli, Manyi ezt lélegzi be, ezt leheli ki, ezzel kel és fekszik, ezzel táplálkozik, ezt is izzadja ki magából. A zenészek, akik vele tartanak rögös útján, ezzel valamennyien tisztában vannak, kérdés, hogy ki képes felvenni a diktált iramot. A lényeg azonban az, hogy a sok munka eredményeképpen megszületett a Rapture Is Mine... Glory Is Ours, amely nem a The Proclamation második része. Ugyan nem tegnap hallgattam az előző nagylemezt, a Rapture... számos olyan elemet felvonultat, amelyekkel azon az anyagon nem találkozhattunk.
Olvad el a teljes lemezkritikát az Underworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Rapture Is Mine... Glory Is Ours" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Talán nem haszontalan egy gyors körben letudni a zenekar megalakulásának sztoriját sem, hiszen nem mindennapi az a történet, ahogyan Kindák Márk gitáros türelemmel (7 év várakozás baszki nem kevés!) cserkészte be Pityeszt a frontra. A csapat alapját 2015 februárban rakta le Márk és Karsheh Nabil dobos, hogy aztán évekig a fiókban pihenjenek a dalok. Amikor végre meglett a zenekar hangja, onnan viszonylag egyenes úton lett meg a kezdőcsapat, amibe olyan neves zenészek kerültek be, mint Jakab Viktor (basszusgitár) az egykori, mára kultikussá vált Undertaking-ből, valamint Jozzy, akit szintén aligha kell bemutatni. Kezdjük talán azzal, ami szubjektív, a Beton, mint zenekarnév nekem nem tetszik, DE(!)a lemezt meghallgatva el kell ismerni, hogy mindenképpen találó.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Önazonos" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Amikor meghallottam a néhány hete közzétett Redefine My Universe dalt a lemezről, egyből „felkaptam a fejem”. „Na ez, DEATH METAL!” – írtam akkor a kollégáknak a Rattle A.D. szerkesztőségi csoportjába. És az elismerés jeléül szolgáló nagybetű immár igaz az egész albumra is! Nyolc, szinte hibátlan, zseniálisan összerakott, komplex dal sorakozik a korongon, amelyek minden tekintetben maximálisan megfelelnek e műfaj minőségi követelményeinek. A lemez soundja patent, a gitártémák fogósak, sőt néhol még akár egyedinek is nevezhetők. Nagy örömömre szolgál, hogy a blastbeat dobtémák nincsenek túlzásba víve, illetve hogy ezen gyors részek alatt is tisztán kivehető a gitárjáték.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Rapture Is Mine... Glory Is Ours" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Az új anyag a dallamos doom/death zenék kedvelőinek egyértelműen a svéd melodikus death metal és a brit gothic metal hagyományaira építő dalokat kínál – sokszor kifejezetten direkt formában. Az In Flames – Dark Tranquillity vonalról érkező energikus, harmóniákban gazdag zenei világ, valamint a Paradise Lost – My Dying Bride tengely nyomasztó atmoszférái és melankolikus dallamvezetései kéz a kézben járnak, és ez adja az anyag legfőbb karakterét. A dalszerzésben és a hangszeres munkában van annyi sajátos íz, hogy az egész ne váljon puszta tisztelgéssé.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Underworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Where's the Point of No Return" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Makó Dávid szólóprodukciója az előző albumon (Vidékek vannak idebenn, 2023) vált teljes értékű zenekarrá, ezzel is szembe menve mindazon konvenciókkal, amik esetleg megfelelési kényszert válthattak volna ki belőle, mint egykori delta blues kötődésű, történetmesélő énekes-dalszerzőből. [...] A korábban megismert folklórelemek jóformán teljesen eltűntek, helyüket néhol orientalista hatású énekdallamok vették át, míg az előző album zörejeiből tudatos billentyűtémák lettek, amik olykor szervezőelemévé is válnak a szinkópiára épülő, körkörös dalszerkezeteknek. Ez a megtisztulás egyszerre azzal is járt, hogy a The Devil’s Trade új, a négynegyedes lüktetést teljesen nélkülöző albuma a posztmetal és a doom határterületén válik hozzáférhetővé.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Underworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Nincs szennyezetlen szép" (2025)
- Részletek
- Ary
- News
Mi folyik itt Gyöngyösön……? HEHEHE! Hát, ahogy hallgatom a gyöngyösi Likvidátor első albumát, úgy hallom, hogy kíméletlen pusztítás folyik tíz darab nótába préselve! Mivel az előzetes dalok leszedték a fejemet, izgatottan tettem be a lejátszóba CD -t, s rohadtul nem csalódtam! A négy Heves megyei thrasher olyan zúzást művel itt kérem, hogy még a hajam is nőni kezdett, miközben hallgattam a szerzeményeket. A sebesség szinte végig a plafonon van, de mit is várjunk azoktól akik egy olyan megyében laknak, amelynek az a neve, hogy „Heves”?
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. oldalán...!
