Régi, mai terminológiával élve régi iskolás thrash metalról van szó, az újrajátszott anyag mégis a jó értelemben vett modern formában szólal meg. Az újrafelvételnek nemcsak a hogyanja, hanem a miértje sem kifogásolható. Valami olyasmiről van itt szó, mint amit pár éve a Moby Dick csinált a Kegyetlen évek lemezzel. Egy kifejezetten jól sikerült, kihúzott háttal felvállalható ráncfelvarrás történt. Magyar nyelven elővezetett thrashről lévén szó, a Moby Dick párhuzam természetesen több szempontból is adja magát. A nyitó Ember#állat kapásból bizonyítja, hogy a Butchers régi szerzeményeiben megvolt a fantázia; a megszaggatott, váltásokkal megpakolt darab természetesen magán viseli a korabeli Bay Area-i thrash védjegyeit, de a barcsi csapat nem egy az egyben vette le valamelyik tengerentúli csapat dolgait, hanem önálló gondolatokkal is igyekeztek előállni.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Postumus" (2025)
