A legfontosabb változás, ami egy új szintre emeli a zenekar munkásságát, az a hangzás terén történt. Szó se róla, a Devil Seed koronggal sem voltak égbe kiáltó gondok, a produkciós minőséget mégis hullámzónak éreztem, főleg a vokál terén. Stragessa jól tolta, ahogy a zenészek is, viszont a keverés közben nem született meg a kettőjük közötti tökéletes kémia. Ezzel szemben a 7 új dal (a rövid felvezetéssel együtt 8) során az összhangra lehet a legkevesebb panaszunk. A vokál a finom kiegészítésekkel együtt lélegzik a hangszerekkel, legyen szó a jóval súlyosabban megszólaló gitárokról, vagy a valamivel nagyobb szerepet kapó billentyűkről. A sötétebb tónus kialakulásában talán a csapat újbóli bővülése is kiveheti a részét, mivel Wyergass basszer megjelenésével immár öt fős alakulatról beszélhetünk.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
