Az album minden hangjában érződik az, hogy óriási odafigyeléssel és szeretettel készült. Zeneileg rendkívül széles palettán mozognak a szerzemények: a szimfonikus death metal (Fleshgod Apocalypse), a szimfonikus feketefém (Dimmu Borgir), illetve a skandináv progresszív-extrém vonal hatása érződik a legjobban, de néha kifejezetten slágeres, megadallamos dolgok is bekúsztak a nótákba, értelemszerűen a refrének terén.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!
