A korábbi albumok tudattalan, ösztönös önvizsgálata, önkutatása ezúttal tudatosságba és kifelé tekintésbe alakult át. Ebből a külvilág-vizsgálatból pedig talán markánsabban meghatározható az, hogy mi magunk mik is vagyunk valójában. Hogy milyen Vidékek Vannak Idebenn. Ez a rátekintés, valamint a kiműveltebb, teltebb, ám nem sűrűbb és nem mélyebb hangzásvilág adja azt, hogy a negyedik The Devil’s Trade lemez talán az eddigi legkompaktabb, legdirektebb lett. Ezt megtámogatja a mutatós, ám visszafogott külcsín mellett a dalsorrend és az album szerkezetének egysége. Értem ezalatt azt, hogy a keretességen túl a nyolc dal sorrendje szimmetrikus, a magyar és angol nyelvű tételek is meghatározott minta szerint váltják egymást.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a MusicTunnel blogon...!
