Míg legutóbb az Alföld lemez egy kifejezetten sötét, zord vidékre kalauzolta a hallgatóságot, az új albumra visszatért az avant-garde stílus és a dallamosság, de közben kellőképp acélos maradt. Műfajilag a dalok igen széles skálán mozognak, mindenféle stílusjegyek hallhatók. Éppen ezért színes és változatos, amiben a jellegzetesen „kátais” dallamok és az elektronikus betétek mellett az extreme metal fajták keménysége és súlyossága is abszolút jelen van. Hangszerelés tekintetében is rendkívül színes, az alapvető metal hangszerek és a billentyűk mellett számos vonós, fúvós és közel-keleti pengetős különlegesség is képviselteti magát. Bár feltűnnek apró újítások, az album szerintem nagyjából tipikusnak mondható. Ha hasonlítanom kellene valamelyik korábbihoz, stílusát és szerkezetét illetően talán a Rengeteg és a Vadak keverékeként jellemezném.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Kronos Mortus honlapján...!
