Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
Végre visszatért az EPekedő, amiből egyszerre két részt vettünk fel, de egyelőre most csak az Informer legfrissebb (hát... idei...) anyagát vesézzük ki, amitől kicsit el is vesztünk az ösvényen.
- Részletek
- Ary
- News
Sajnos black metal fanként én is eljutottam arra a pontra, hogy már egy-egy új album kapcsán alacsony elvárásokkal kezdek neki az ismerkedésbe. Lelkileg felkészülök a várható átlag minőségre, esetleg valami gépi cuccra, és közben alig várom, hogy vége legyen az egésznek, mert becsületből azért végig nyomom, hogy ne érje szó a ház elejét. Hasonlóan készültem fel a Lindworm bemutatkozó albumára is, bár tény, hogy Doki kolléga ajánlásával indult az egész, tehát annyira nem lett félvállról véve az album, azonban ennek a cuccnak bizony ajánlás sem kell, ugyanis pokolian jó lett?!
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Reign of a Shining Star" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Megvan az az érzés, amikor egy előadót vagy zenekart szinte a kezdetek óta követsz, ott voltál az első lépéseknél, az útkeresgélésnél, a jelentőségteljes állomásoknál, és amikor a szemed láttára konkrétan testet ölt az első hosszabb léptékű kiadványuk? Számomra ilyen többek közt a budapesti Wires, akik nemcsak azzal lopták be magukat a szívembe, hogy alapvetően egy nagyon disszonáns, modern és sötét válfaját nyomják a metalcore-nak – amit amúgy is szívesen meghallgatok a hétköznapokban -, de azzal is, hogy nagyon hasonló a mindsetünk szinte mindennel kapcsolatban: hogy milyen eszközökkel érdemes utat törni magunknak, milyen műfajok számítanak trendinek manapság, vagy csak mi az, amit könnyedén el lehet adni, befogadhatóvá tenni a különlegességekre szomjazó hallgatóknak. Ez a fajta konstans előremutató szemlélet stílusok garmadáján vezette keresztül a srácokat, akik most, öt évvel az első hangok lepengetése után végre itt állnak előttünk a They Know címet viselő bemutatkozó EP-jükkel.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull oldalán...!
Hallgad meg az EP dalait: "They Know" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Másfél év telt el azóta, hogy az At Night I Fly bemutatta Distress című dalát, bedobva az információt, hogy készül a második lemezük. Hosszú volt ez a várakozás, de megérte, mert a ’collision/fusion/division’ nagyszerű anyag lett. A srácok már a ’Mirror Maze’-zel magasra tették a lécet, de a nemrég megjelent albumukkal túlszárnyalták minden várakozásom. A Horváth András Ádám és Bátky Zoltán vezette zenekar élete legjobbját hozta 10 nagyszerűen megírt dal és egy, a való életből táplálkozó szövegi koncepció formájában. Az összeütközés, összeolvadás és szétválás motívuma már a borítón megjelenik, és aki ismeri a csapatot, már sejthette, hogy nem habkönnyű anyaggal lesz dolga. Komplex zene, különleges mondanivaló és persze néhány meglepő húzás.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hard Rock Magazin oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "collision/fusion/division" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Az Illisz Ákos, alias Ninegal által egyedül működtetett szimfonikus black metal projektnek ez a debütáló albuma, kilenc teljes értékű saját szerzeménnyel és egy rövidebb, hangulatos levezetővel. A többek között az Archaic és a Harloch soraiból ismert zenész sok-sok éve kacérkodott már a gondolattal, hogy saját zenét készítsen, de csak néhány évvel ezelőtt kezdett reálissá válni a szólóprojekt megvalósításának lehetősége. Ninegal a tavalyi év végére összerakta a saját kis stúdióját, és onnantól kezdve nem volt megállás, szép sorban születtek meg a szerzemények.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Reign of a Shining Star" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A Casketgarden, Mutilation Case és Boru tagok alkotta zenekar mind koncepció, mind zenei megvalósítás terén old-school vonalon halad, a death metalt kicsit behatóbban ismerők számára pedig egy szigorúan horror alapú elképzelés, nem hat nyugalom megzavarására alkalmas tényezőként. A projekt szokatlansága itt a következetesség mértékében rejlik, ugyanis nem elégszik meg a kizárólag ’80-as évek olasz klasszikusaira fókuszáló tematikával; azok eredeti nyelvezetét is átveszi, és vizuálisan is a korabeli stílusjegyeket alkalmazza. A korhű plakátművészet dizájnnal ékesített konceptalbumon szinte mindegyik dal egy adott horrorfilm által inspirálta szerzemény.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Italia Violenta" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A Self-Dealer egy újabb szakasza a zenekar fejlődésének, ez pedig külön öröm minden rajongónak, hiszen nem egy korábbi lemez ismétlését, folytatását kaptuk meg, hanem egy olyan albumot, ami a fő jellegzetességek megtartása mellett biztosabb kézzel nyúl olyan eszközökhöz, amikkel a banda azelőtt is szívesen kísérletezett, vagy akár egyáltalán nem is használt. Ha kronológiai sorrendben meghallgatjuk mind a három lemezt, ez nagyon is érzékelhető. Az Inertia a maga monumentalitásával egy masszív alap; erre szépen építkezett a Kyth Wylag Felleyn, ami megugrott egy szintet hangzás, kreatív dalstruktúrák és hangulat terén; mindezeket pedig a Self-Dealer hatványozza, sőt, még új dolgokkal is meglep.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Self-Dealer" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Az …in Viscero nevezetű projektben többek között a Casketgarden, a Boru, a Mutilation Case és a Rém sorait erősítő zenészek játszanak, akik ugyanúgy szeretik a svéd (stockholmi) death metalt, mint a klasszikus olasz horrorfilmeket. Ezirányú kedv(t)eléseiket pedig igyekeztek egy csomagba, vagy ha úgy tetszik, hullazsákba gyömöszölni. Szóval, adott a tipikus láncfűrészes sound, amivel stílszerűen akár a texasi láncfűrészes történeteit is megénekelhetnék Giorgióék. De nem, ők inkább a talján filmgyártás nagyszerű pillanatainak megelevenítése mellett tették le az esküt, a ’60-as évektől egészen a ’90-es évekig.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Italia Violenta" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A Watch My Dying-ot mindig kicsit távolról követtem. Fura, mert kezdő Fémforgácsosként az egyik első és egyben legemlékezetesebb koncertélményeim egyikét köszönhetem a zenekarnak. 2008. május 11-én a budai Fonóban a The Ocean előzenekaraként leszedték a fejem. Azután bár meghallgattam a következő anyagaikat is, igazából a 4.1 c. EP volt az, ami többször előkerült. Most viszont az új lemez kapcsán visszaásva a diszkográfiában nem világos, hogy például a 2009-es Moebius hogy nem kapott el. Na midegy, ez az írás a friss anyagot hivatott bemutatni. Már az Egyenes kerülő cím is elmond mindent. Szerintem annyira egységesen szélsőséges album született, amire megérte ennyit várni. Az album 11 tétele a dallamok és a zúzás kellően kiegyensúlyozott elegyét mutatja, ami közben érzik a zenekar természetes, távolról sem izzadtságszagú lendülete. Kevés ennyire összehagoltan brutális, ugyanakkor emlékezetes dallamokban sem szűkölködő anyag lát napvilágot. Nem tartom túlzásnak a progresszív jelző használatát sem.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A magyar stoner mezőnnyel 2010 környékén Dunát lehetett volna rekeszteni. Sorra érkeztek a bemutatkozó lemezek, EP-k, melyeket döntő többségben nem követett folytatás. Ha mégis, két-három felvétel rögzítése után többnyire kifulladtak az egyes történetek. Az Igor is ezen sztorik egyike lehetne, ha huszonnyolc (!!!) évvel a megalakulás után nem jelentkeztek volna ezzel az anyaggal. [...] Az idei nyár elején tehát váratlanul ért ez szimplán csak Igor névre hallgató anyag, ami EP-nek talán hosszú, nagylemeznek meg kissé rövid, ha a formátumoknak 2024-ben még van bármi jelentőségük.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Igor" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Már az elején kijelenthetjük, és ezzel senkit sem fogunk meglepni, hogy a téma továbbra sem változott. A magyar kormányt és annak tetteit állítja pellengérre a zenekar. De igazából nem csak a kormány politikusai kerülnek kereszttűzbe, ahogy korábban sem, hanem az egész politikai elit. Ami, szerintem egy tök jó dolog, mert nem csak egy oldalról támadják a gyíkembereket. A borító megint csak ütős lett, noha nekem az előző anyagé jobban bejött, de azért ez sem kutya.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Önkéntes sorstalanság" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Két és fél évvel ezelőtt azt írtam a fővárosi Nest of Plagues második lemeze, a To Kill a God kapcsán, hogy a srácok sikeresen vették azokat az akadályokat, amik egy olyan zenekar elé gördülnek, akik szeretnék levetkőzni magukról az első lemezük árnyát, majd megújult hangzással, kibővült eszköztárral alkalmazkodni az aktuális trendekhez és kiszolgálni való igényekhez. [...] Azóta eltelt két és fél év, a Nest’ pedig az ország egyik legprominensebb modern metalzenekarává vált: nincs gitárzenei fesztivál nélkülük, bevált exportcikként sorra járják az európai klubokat és szabadtéri megmozdulásokat, valamint nyugati, nagyobb formációk mintájára egységnyi idő alatt le is szállították harmadik albumukat. A Hellsolation viszont kicsit azt a hatást kelti, amikor egyszerre több fokot átlépve próbálsz lépcsőzni – azonban a feljáró kihagyott részei is kellettek volna ahhoz, hogy ne legyen döcögősebb a cél felé iramlás. Hogy mire gondolok pontosan, azt a továbbiakban kifejtem.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Hellsolation" (2024)
