Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


haenesy2

Ami azonban a legnagyobb meglepetés volt számomra, az az atmoszféraépítés terén végbement hatalmas előrelépés. Ebben nem kis szerepe van a visszhangosított, torzítatlan, akkordbontogatós gitároknak, melyek mintha csak a '80-as évek brit post-punk/gótikus rock színteréből léptek volna át a 2020-as évek Magyarországára. Furcsa, de tökéletesen illeszkednek a post-black metal hangszereléséhez: a blastbeatek és a tremoló riffelés felett úsznak-lebegnek ezek a témák és szinte önállóan viszik a dallamokat, hiszen a stílushoz illeszkedően a vokál tulajdonképpen csak egy újabb hangszer, afféle érzelmi hanghatás.

Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: Hænesy - "Garabontzia"

 Az ózdi thrasher Remorse januárban megjelent "Kohó" című albumának kibeszélése a Fülelő blogon.

haenesy2

Az alap pont olyan, amilyennek lennie kell: jól a háttérbe tolt, rejtelmes vokálok, sodró lendület, fátyolos textúrák, disszonáns gitárok, melyek az eddigi legtöbbet és legszebbet hozzák a banda stíluskészletéből; és bár itt a szép inkább arra utal, mint amikor egy rothadó virágot látsz közelről, de a természet kaotikus átalakulásának is megvan a maga bája. Már előzetesen számítani lehetett arra, hogy a struktúra egy fokkal “éteribb és szellősebb” lesz, és ez bizony jót tett az anyagnak. Az egyre hangsúlyosabb poszt-rockos, ambientes „időhúzások” még a tapasztalatlan füleknek is jóval emészthetőbbé tették a számokat, már csak a lemezhosszból adódóan is, mivel a Garabontzia egy szűk tíz perccel rövidebb lett a debüthöz képest.

Olvasd el a teljes kritikát a Nuskull magazin honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Hænesy - "Garabontzia"

magmarise3

Mindig is nehezemre esett kritikát megfogalmazni a Mood utódzenekaraival kapcsolatosan. [...] Szóval a srácok bármihez is nyúlnak, azt először mindig a Moodhoz kezdem hasonlítgatni és persze csalódok. De amikor sikerül elvonatkoztatni a Moodtól, akkor bizony rájövök, hogy ez valójában milyen rohadt jó. Tulajdonképpen a Magma Rise is hasonló vizeken evez, mint anno a Mood, de mégsem teljesen ugyanaz a zenei világ köszön vissza a két banda munkásságában. Átfedések nyilván vannak és ez nem is baj (én mondjuk kimondottan örülök neki).

Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár oldalán...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőséggel: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"

endemic1

A Heves megyei groove metal banda tavaly novemberben adta ki bemutatkozó albumát.

Hangulatos, instrumentális (zongorás, dobos) intróval kezdődik a korong, amit 8 lendületes tétel követ. A gitárok vastagon szólnak, vagy mélyre hangolt hathúrosokkal operálnak a srácok, vagy pedig az egyik gityó héthúros. Az Akarom frappáns kezdés, kiválóan prezentálja, hogy mi várható az elkövetkezendő félórában. A groove-ok, riffek kemények, bár nem túl eredetiek. Igaz, manapság nagyon nehéz már újat hozni. A gitársípoltatások nyilván a Machine Head-et idézik, de összességében olyan hazai csapatok is eszembe jutnak az Endemic zenéje kapcsán, mint a Wackor, Superbutt/Ördög, Ektomorf, Strong Deformity nem meglepő módon a Road, sőt még a Replika dolga is fölrémlettek.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

demoni demok rattle inc

A Rattle Inc. online metal magazin honlapján ebben az évben indult el a Démoni demók cikksorozat, ahol magyar bandák – eddig a Fanatic Attack, a Purulent Rites, az Earth Plague, a Gravecrusher, az A.M.D., az Unfit Ass. és a Mind Control - korai demófelvételeit mutatja be a szerző, Side.

Olvasd el az eddigi megjelent cikkeket a Rattle Inc. honlapján...!

heedlesselegance2

 Az új Heedless Elegance album kibeszélése a Fülelő videoblogon...

A tavalyi Heedless Elegance​ buli óta nagyon vártuk a második lemezt, hiszen a srácok eléggé odapakoltak, amikor még lehetett koncertezni, szóval biztosak voltunk benne, hogy a Libra​ is radírozni fog. Aztán megjött a KORONG (hallod, Völgyesi, KORONG :D ), ami a maga gyönyörűségében már megadta az alaphangulatot. De hogy mit tartogatott a lemez? Mondjuk!

heedlesselegance2

A hatások terén megkerülhetetlen a Parkway Drive, az All That Remains, a Northlane vagy éppen a The Devil Wears Prada féle halmaz, de a zenében megvan a Dewin Townsend körvonalazta progresszív őrület is. Néhol a korai In Flames villan be, illetve Konter Samu vokálja a Slipknot jobb időszakát juttatja eszembe, a fennmaradó részek pedig modern, olykor matekos nu metal lépcsőkkel szaladnak le a csigán, hogy aztán a pincében rátaláljunk az emberi lélek legmélyebb bugyraira.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel, klipekkel: Heedless Elegance - "Libra"

alfahir hm kritikak

A Kalapács, a Monument és az End Of Paradise zenekarok tavalyi albumát ismerteti Kiss T. Attila.

A címben olvasható idézetet a Diktátor egyik koncertjén elhangzott – Derzsi vezér által megfogalmazott – felkonfból kölcsönöztem, mert egyrészt a mai napig nagyon jópofa, másrészt mert meghatározásban lefedi az alábbi cikk szereplői által tavaly kiadott albumok stílusát. Illetve, kicsit pontosítanék, mindhárom banda a saját értelmezésében nyúl a műfajhoz, és adja elő heavy metal dalait, így nem botorság egy közös (ezáltal tripla) lemezbemutató keretén belül megismerkedni a kiadványokkal.

Olvasd el a teljes cikket az Alfahír oldalán...!

riversablaze1

 A progos black/death metalt játszó Rivers Ablaze tavaly októberben adta ki első albumát, ami Kertész Márton (Special Providence) gitáros és Nagy András (Sear Bliss) énekes közös munkája.

Az őrületes blastbeatek, az eltérően szokatlan tempóváltások, a töredezett dallamfolyamok, a bonyolult dalszerkezetek és az összetett ritmusképletek nem könnyítik meg a hallgatói befogadást, ezáltal sokkal nyitottabbnak és türelmesebbnek kell lennünk a ’Blood Canvas’ iránt. A lemez változatosságának gerincét Marci gyors riffelései, Meshuggah-szerű szaggatásai és melodikus gitárszólamai adják, amit András extrém vokalizálása még kifejezőbbé tesz. A meghívott vendégzenészek teljesítménye is megsüvegelendő, azáltal, hogy hozzá tudták tenni a saját egyéniségüket, még színesebb és élvezetesebb végeredményt kapunk.

Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Rivers Ablaze - "Blood Canvas"

Szerintem ők lehetnének a Lamb Of God eltitkolt, hazai szerelemgyerekei. Egy marha velős nyitóriff, amit egy remek kis pergetés követ, jön az EGY-KÉT-HÁ-NÉGY és a lélegzetvétel. Aztán elkezdi a kedves mikrofon mögött álló úriember kitépni a beleit. Ilyen halál sikolyokat ritkán hallhatunk hazai zenekaroktól. Elsőre nem is gondolnád, hogy a csapat magyar zenekar, annyira magas szinten van ez az anyag. A gyulai No Silence Studiosban készült lemez annyira izmos, annyira tökös soundja van, hogy azt megirigyelhetné bármelyik nagy istállós zenekar is.

Olvasd el a teljes kritikát a RockStation oldalán...! Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Heedless Elegance - "Libra"

heedlesselegance2

Olvasd el a Pál Szabolcs kritikáját a blackend crust műfajban alkotó Tomusz tavaly év végén kiadott mini-albumáról a Mögött blogon és közben hallgasd meg a dalokat!

Ahogy fentebb említettem, nálam a Tél az alfa és az omega, így önkéntelenül is az a viszonyítási alap, ahhoz képest kevésbé tűnik változatosnak ez a négy dal (plusz a kazettán egy outro is helyet kapott). Ellenben még barátságtalanabb az összkép: a figyelmeztetés nélkül a hallgató arcába reccsenő, több helyen is disszonáns módon morajló-csikorgó gitárokkal tarkított muzsika a kevésbé edzett szubhumán életformákat biztosan menekülőre készteti majd.

Olvasd el a teljes kritikát a Mögött blogon...!