Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


A modern metalos Evolette szeptemberben megjelent, "Pánik" című debüt albumának kibeszélése a Fülelő videoblogon...

A The Final Requiem For A Helpless World büszke, szép, becsületes búcsú lett, ami pont az előzőekből következően úgy okoz meglepetést, hogy nem okoz. Persze nem hiszem, hogy előzetesen bárki amiatt kezdett volna aggódni, hogy az utolsó albumra elhagyják a főhősök a jól bevált sarokpontokat a Bolt Thrower – Morgoth – Earth Crisis háromszögben (bár a HC egy ideje leginkább csak szellemiségében van jelen a Nadir zenéjében), az utolsó (?) nótákat hallgatva az utolsó kétségek is elmúlhattak: aki eddig szerette őket, azt most is boldoggá teszik majd.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján!

nadir2020

Pestifer gitárja egészen horzsoló, zajos, ugyanakkor ’folynak’ a témák, a basszusgitárral és a monoton dobokkal egyetemben olyan hangzás kerekedik ebből, ami csak a Siculicidium sajátja. De ezt már lemezek sora óta tudjuk. Béla Lugosi hangjának, sajátos éneklésének külön bekezdést lehetne szentelni. Ez a félig károgós, félig üvöltős, kántálós, olykor monológszerű hang egyedi a mezőnyben...

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján!

siculicidium3

Számomra halványabb volt a legutóbbi, az ’Örökfekete’, amelyet bármennyire is szerettem volna megszeretni, nem igazán tudtam azonosulni vele. Szerencsére a ’Világvégre’ dalai sokkal jobban illenek a sorba, tele vannak erővel, energiával és optimizmussal, amelyre nagy szükség volt ebben az évben. Amit negatívumként tudok említeni, az a túlvezérelt gitárhangzás, ami már az ’Örökfekete’ lemeznél sem tetszett...

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hard Rock Magazin honlapján!

kalapacs2020

A két CD és DVD a lehető leghűbb formában tartalmazza, ami azon az estén a Barba Negrában elhangzott. A csapatnak sosem volt kenyere a látványorgia, a parasztvakítás, egyszerűen felsétáltak a deszkákra és letolták a “slágereket“, mondjuk furán is nézne ki, ha erre a zenére szántották volna fel a színpadot. A Mood esetében sosem volt, és most sincs szó semmi egyébről, csak örömzenélésről, amit ezúttal történetesen egy profi stáb rögzített...

Olvasd el a teljes kritikát a Fémforgács honlapján!

mood live

Lemezkritika a black-death metalos Wrath of Azazel idei albumáról a Rattle.hu oldalán....

Nos, előre leszögezem, ha az anyag sokkal tisztábban és profibban szólalna meg, akkor nem lenne bennem ilyen szinten ez a nosztalgia, és nem jönne vissza a lázadó kamasz koromban oly’ sokat hallgatott csapatok érzése, amiket eléggé elhanyagoltam az utóbbi időben, de most a Gyászba taszítva, mint egy emlékiratok könyve, visszahoz mindent...!

Olvasd el a teljes kritikát a Rattle.hu oldalán!

wrathofazazel1

Az én definíciómban a death metalnak félelmet, nyugtalanságot és emberfeletti erőt kell árasztania. Véresen komolynak kell lennie, hogy a szórakozni vágyókat messzire kergesse. Ebből az elvből nem engedek, és szerencsére az Amorite új anyaga sem...

Olvasd el a teljes kritikát a Fémforgács honlapján!

amorite2

Érdekes projekt a Miskolcról induló Paragon Zero nevű black/death metal projekt, aminek tagjai nem hinném, hogy az undergroundban különösebb bemutatásra szorulnának. A produkció maga már egészen más tészta, hiszen a 2011 óta futó név eddig egy EP-t és egy single kiadványt tudott kisajtolni magából, amit most követ az idén megjelent Omass című, szintén nem túl nagy lélegzetvételű EP-je.

Olvasd el a teljes kritikát a Fémforgács honlapján!

paragonzero ep

Az album erőssége egyértelműen a változatosság, nem egydimenziós, arénarockos southern, stoner rockot játszanak a srácok, hiába indul maximum fordulatszámon a lemez a rövid, intrónak is beillő Add To Cart után a Sold Outtal és a címadó Isolate-tel...

Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján!

slowmesh2

Az Ørdøg harmadik albumának kibeszélése a Fülelő videóblogon...