Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


ghosttoast5

Az intenzívebb és agyasabb gitárok ellenére a lemez tele van a tőlük már megszokott filmzenei jelleggel, bevágásokkal és cizellált apró zajokkal, hangmintákkal és aláfestésekkel, amelyeknek köszönhetően egyáltalán nem tűnik üresnek az amúgy instrumentális anyag, és szinte sehol nem érezzük azt, hogy bizony némi ének is elfért volna a lemezen. [...] A lemez lényegében a Shape Without Form folytatása: mindkét cím T.S. Eliot The Hollow Men című költeményéből származik, így tehát a 2020-as és az idei korong is az üresség koncepcióját járja körbe…

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!

allmachineswillfail1

iamyank sokszor bizonyította már sokoldalúságát: kezdetben dob fronton erősítette a hazai ska- és progresszív felhozatalt, később átevezett az elektronikus produceri szakma vizeire, aztán a kortárs klasszikus zene világát fedezte fel. Most pedig, megalapítva az All Machines Will Fail zenekart, gitárt ragadott, és ismét egy olyan közegben kezdett el mozogni, amiben eddig még nem mutatta meg magát. A poszt-metalban. Ráadásul ehhez nem kisebb neveket szerzett erősítésként, mint Mohácsi Matyi bőgős (The Idoru, Shell Beach, Trillion, Grand Mexican Warlock) és Kocsis Máté dobos (Ghostchant, Meristem, ex-The Idoru).

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull magazin honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "And We" (2022)

perso ep

A korábbi CDT- és Mangod-frontember Perso egy konkrétan szólóban készült EP-vel jelentkezett február elején, és mivel többen ajánlottátok, meg is EPekedtük. Úgy hallgassátok ezt az öt dalt, hogy tényleg minden Gábor munkája, az első hangtól a vizuál utolsó képkockájáig, de pont ezért baromi hiteles, és ráadásul a mondanivaló is olyan, hogy megrogytunk a súlya alatt. Különleges színfolt 2022 Magyarországából, vesd rá magad, nem fogod megbánni! Mi se tettük.

kajgun1

Egyszerűen csak van egy, a zenélés természetes gravitációjából eredő, egymás felé történő mozgás, egy áramlásszerű előre haladás, amiben hol ez, hol pedig az az elem kap hangsúlyosabb szerepet. Sludge riffek próbálnak olykor alakzatokba rendeződni, ami néha sikerül is nekik, de amilyen jól indulnak, olyan rövid életűek. [...] Végig ingoványos talajon járunk; számhosszoktól függetlenül, minden ötlet csak afféle átmenetet képez az előző és a következő percek képlékeny határán. Ahogy a méteres hullámokkal emelkedő-süllyedő óceánon sem lehet az előre kijelölt irányt nyílegyenesen tartani, itt is kerülőkön át érkezünk meg – sehová. Az ilyen zenéknél persze pont nem cél a megérkezés.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. oldalán...!

Hallgasd meg az album dalait: "Daogoad" (2022)

atroxtrauma1

A lemez egészét hallva a műfaji behatárolás-mutató nálam most már egyértelműen a thrash metal irányába billen. Kivéve az éneket, mert az végig az egész anyagon jófajta death metalos torokhang. A srácok jól ötvözik a thrash műfaj “régi sulis” és “újhullámos” stílusjegyeit, ami a Parasite Elite vagy az I Don’t Understand dalok mellett több számban is tetten érhető. A karcos, telt gitárhangzás a lemez néha talán túl egyszerű és kissé kommerszebb riffjeit is nagyban feljavítja. Néhány lassabb, zúzós résznél nekem a Machine Head Burn My Eyes vagy a Slayer Reign in Blood lemezének “atom” soundja ugrik be (This Is the Truth, You Are Servant).

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. magazin honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait: "On the Line of Nothing and Something" (2022)

archaic2022

Az előző album recenziójában leírtuk, hogy az Archaic mintha túlságosan ragaszkodna a '80-as évek amerikai thrash metal legendáinak megoldásaihoz, azaz a dalaikban indokolatlanul gyakran köszöntek vissza Slayer-, illetve Testament-hatások és megoldások. Emellett viszont kiemeltük azt a kíméletlen erőt, dinamizmust és energiát, mellyel lenyomták a 2017-es lemezüket: a korong rá is került az évi hazai toplistánkra. Nos, a friss anyag egyértelmű továbblépés: egyrészt Erdélyi Péter hangja egészen más karakterű, reszelősebb, talán mélyebb is, azonban a legszembetűnőbb változás a dallamok beemelése a nótákba, leginkább a refrének terén. Természetesen megmaradtak a fentebb említett Slayer- és Testament-ízek.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!

archaic2022

A hallgató már a rövid, instrumentális No One Knows fenyegető közeledése hallatán is elvigyorodhat/megborzonghat, (jól) sejtve, hogy itt hamarosan valami lehengerlő veszi kezdetét. Az ezt követő Truth-nál ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy feljebb tekerjem a hangerőt – ezt a zenét nem lehet fület kímélően hallgatni. A lemezen egészséges ritmusban követik egymást a zordabb, dühösebb és a dallamosabb, barátságosabb témák. Az anyag elején még az fogalmazódott meg bennem, hogy ez alkalommal inkább a sebességre, mint az extrém súlyosságra helyezték a hangsúlyt, mire szembemasíroztak velem az Endgame páncélos hadosztályának középtempói, de a Lines-ra és az A Cold Embrace-re is ez a sebességfokozat jellemző.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. webzine oldalán...!

monastery2022

Egyenként nem akarok részletezni minden nótát, mert kerek egész a produktum, hullám hegyek és völgyek nélkül. A Divine Damnation mondható leginkább a Far From Christ folytatásának, hasonló felfogású és felépítésű ős death metal-t kapunk, kevesebb thrash-es elemmel. Változatos tempóban adagolják a riff centrikus halálfémet, tényleg nagyon jó témákat penget az egyik őstag Tóth Ferenc és a fiatalos lendületet hozó gitáros társa Tóth Krisztián, pár hallgatás után megültek a hallójárataimban a nóták, arról nem is beszélve, hogy remek szólómunkát is végeztek.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

Hallgasd meg az albumot: "Divine Damnation" (2022)

inhaleme ep

Sok kihagyás és néhány tagcsere után itt a friss Inhale Me cuccos, amire mindenképpen rá akartunk menni, hiszen nem kis utat jártak be a srácok, mire eljutottak idáig. Négydalos, dallamos metalcore/hc/akármi a játék neve, úgyhogy ha velünk tartotok és élitek a műfajt, akkor meséljétek el, hogy mi az a különleges fűszer, ami a Cursed-öt kiemeli a tömegből!

monastery2022

Újjáalakulásnak, feltámadásnak soha rosszabbat, én speciel remekül éreztem magam ezen az utazáson, amibe mindenki beletette a tudása legjavát. A zenére nincs is miért nagyon kitérnem, hiszen hamisítatlan, régisulis death metal, azok közül is a legjobbik fajta. Szerencsésen kikerülték a túlzott dallamosodást, nem erőltették a kétezres évek hullámait, inkább újra felfedezték a stílust, és ez szerintem nagyon hiányzik a mai zenei világból. Önmaguk megtalálásához kellett egy kiváló hang is, amit Kovács Roland személyében megtaláltak. Az ilyen zenéhez ilyen orgánum kell.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. webzine oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: "Divine Damnation" (2022)

kajgun1

Jazz, csipetnyi stoner, kellő adag pszichedélia és hömpölygő metal keveredik a főzőüstben, amihez alkalomszerűen egyéb hangszerek csatlakoznak teremin és szaxofon formájában. A hangképet színesítendő, olykor szintetizátor is integrálódik a kajgün-i testbe, a különböző effektek mellett, így folyamatosan van mindig mire figyelni egy adott struktúrán belül. Elég csak meghallgatni a Dhao Neyr Kouxmala negyed órás tripjét.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook honlapján...!

leponexx1

A groove metal banda Leponexx első nagylemezének kibeszélése a Fülelő videoblogon.

Eljött ez a nap is, végre nagylemezt hozott a Leponexx a sok szingli és EP után, mi pedig egyértelműen rávetettük magunkat a Maradj Meg Ember-re. Megpróbáltunk azok maradni, úgyhogy hallgassatok rá a srácok debüt cuccára, aztán vitassuk meg, hogy Ti mit gondoltok a köröstarcsai srácok lemezéről.