Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


frozenwreath1

A Frozen Wreath név pedig a hazai földalatti mozgalom két olyan veteránját rejti, akik külön-külön évek, sőt évtizedek óta alkotnak. Itt van egyrészt Neubauer Roland, a Vrag mindenese, illetve a Witcher fele, aki korábban a fanzine készítésbe is belekóstolt, de közreműködött az Earth Plague-ben is. Társa, Szele Zoltán pedig elsősorban a jobb sorsra érdemes De Profundis formációból lehet ismerős. A Frozen Wreath-ben Zoltán a hangszerekért felelt, Roland pedig a vokálokat vállalta magára. A bemutatkozó korong beharangozásaként két előzetes single jelent meg, tavaly az Ősz, januárban pedig a Halott ígéret című szerzeményekkel. A két tétel ismeretében úgy tűnt, hogy a friss alakulat nagyjából félúton, a De Profundis epikusabb megközelítése és a Witcher/Vrag-féle atmoszférikus vonal közötti mezsgyén fog mozgolódni. A végeredmény is ennek megfelelően alakult.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

Hallgasd meg az albumot: Frozen Wreath - "Memento Mori"

nadir2020

A Nadir zenekar tavaly novemberben megjelent utolsó stúdióalbumáról írt a Rattle Inc. magazin.

Jó szokásukhoz híven nem húzták el az anyagot, a végeredmény alig lépi át a félórás játékidőt. Azt már a legelső hallgatás alapján megállapítottam, hogy roppant nyomasztó hangulata van a lemeznek, Tauszik Viktor hörgése durvább az előző kiadványokhoz képest, és ez az érzésem minden egyes újabb hallgatás után csak erősödött, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a változatosságra is komoly hangsúlyt fektettek. Minden eddiginél több akusztikus rész, betét bukkan fel a dalokban, példának okáért a The Ultimate Desertion a Black Sabbath Planet Caravan-jét idézi meg.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle.hu oldalon...!

Hallgasd meg a búcsúlemez dalait: Nadir - "The Final Requiem for a Helpless World"

rakshabandhan1

A lemez borítója és a hozzá tartozó promószöveg már korábban felkeltette az érdeklődésemet, hisz erőteljes riffeket, ritmusokat és kórusokat ígért a Corrosion of Conformity, az Alice in Chains, a Biohazard és a Down nyomvonalán. A banda neve, illetve a borítón alkalmazott betűtípus azt is sugallhatná, hogy egy Krisnás zenekarral van dolgunk, pedig erről szó sincs. A Raksha Bandhan egy hindu ünnep, mely a testvéri szeretetről szól. Egyúttal éles kontrasztban áll a dalszövegeikkel, amik komor, brutális tartalommal bírnak. Általában a srácok dalaikban az ember hétköznapi gonoszságát énekelik meg. A lemezcím pl. a Daughter of Ganga című szerzeményből származik, aminek szövege egy hírhedt 2012-es eseményt dolgoz fel.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

Hallgasd meg az albumot: Raksha Bandhan - "Meet Your God on a Dirty Bus"

heartlapse remains

Kevés akkora szintlépést lehetett látni mostanában a hazai undergroundban, mint amit a budapesti Heartlapse véghezvitt az elmúlt években. Többször is meg kellett néznünk, hogy ez biztosan az a 2015-ben berobbant alakulat-e, vagy valami egészen más, és ami azt illeti: egyszerre ugyanaz, de mégis más. Na nem mintha eddig kispályáztak volna, de hogy az NB1-ből rögtön a Bajnokok Ligájába ugrottak, arra igen kevesen számítottunk. A váratlan ligaváltás mögött persze sok minden áll, de egy biztos: bármi is történt a srácokkal ebben az időszakban, egy piszok erős, Lost Forever // Lost Together korszakos Architects-vonalról indulva úgy definiálták újra magukat és mentek el a legizgalmasabb irányba, hogy az új albummal nem csak a saját maguk legszebb művét alkották meg, hanem hatalmas felkiáltójelet is rajzoltak a hazai színtér évkönyvébe.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait itt: Heartlapse - "Remains"

cadaveres ars

A nyitó The Labyrinth kapásból egy gyomros erejével teríti le a hallgatót. A srácok nem beszéltek a levegőbe, az Ars Moriendi valóban egyfajta visszatérés a korai lemezekhez, sőt párhuzamként a C.D.T. – Versus anyagának felemlegetése sem vezet tévútra. Az alapvetően középtempós döngölések és a torokkínzó vokalizálások a csapat hagyományainak megfelelően ragadós dallamos énektémákkal lettek felturbózva. Az előzetesen közzétett Savages és az ötödikként érkező Scruple különösen erősek ebből a szempontból. A következő klipnek kiszemelt Impersonal Agency pedig ebben az erős mezőnyben csak a lemez hátsó felében tudott helyet kapni.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

Hallgasd meg az album dalait...Cadaveres - "Ars Moriendi"

 A dallamos hardcore banda Téveszme visszatérő EP-jének kibeszélése a Fülelő videóblogon.

cadaveres ars

Vérmérséklet függvénye, hogy ez a csaknem 40 perc letaglózza, vagy éppen energiával tölti fel a hallgatót. Mint ahogy az is, milyen fokig szeretné befogadni. Valóban többrétegű, mint az ogre (a család épp a Shreket nézte, amikor nekiláttam az ismertetőnek). Remekül megfelel, ha csak zúzni támad kedvünk, de éppen azzal növi túl a – jellemzően amerikai – hasonszőrű zenéket, hogy egyik részlete sincs elnagyolva. Jó a hangminőség, változatosak a témák, az éneket pedig már magasztaltam.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation oldalán...!

heedlesselegance2

A feltörekvő budapesti ötös nem sokat teketóriázik, már a nyitó nótánál érezni, hogy komoly munkát fektettek a Libra-ba: a Failure dinamikus felépítése nagyjából előrevetíti, hogy mit fogunk az arcunkba kapni ebben a bő fél órában. Stílusilag melodikus modern metal-ban utazik a csapat, melyben épp úgy megtalálhatóak a metalcore / deathcore és nu-metal elemek mint például a műfajra jellemző breakdown-ok vagy a durvább headbangelésre késztető szaggatások. Fontos kiemelnem, hogy ezt lehet hatásvadász módra is csinálni, ahol szinte várod, hogy becsapódjon az a bass-drop (kb. tudod a várható helyét), de lehet ezt úgy is csinálni, mint a Heedless Elegance.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook honlapján...!

magmarise3

Nem ez a legsúlyosabban megszólaló eresztés Gáboréktól, itt a két hathúros által játszott harmóniák, az ikergitáros témák kaptak minden eddiginél több teret. Ezzel együtt a To Earth…-ről ismét a Magma Rise-ra jellemző, méltóságteljesen hömpölygő doom folyam zúdul ránk, csak másképp méltóságteljesen. A debütáló (bár a tagok gazdag múltja miatt akár egyfajta újrakezdésről is beszélhetnénk) Lazy Stream of Steelen lerakott alapokra építkezve a The Man in the Maze-re kerekebb, összefogottabb szerzeményeket sorakoztatott fel a banda, most pedig sikerült a fogósságot még magasabb szintre emelnie.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"

hooligans zartosztaly

Nos, megértem az első döbbenetet, magam is hasonlóan reagáltam, mikor tavaly nyáron a legnagyobb video megosztó portálon szembejött velem az első előzetes dal látványos kisfilmje. Mire lefutott a szóban forgó Evolúció című szerzemény, át is értékelődött bennem a zenekarról kialakult kép. A dal ugyanis a legnagyobb rosszindulat mellett sem nevezhető rádió kompatibilis pop-rocknak, slágeres modern metalnak annál inkább. A novemberben közzétett második előzetes, a Kendőzetlen igazság pedig meggyőzött arról, hogy a csapat részéről nem egyszeri kísérletről van szó, hanem egyértelmű irányváltás történt.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

vorkuta ep

A több mint egy évtized után visszatérő black metal banda Vorkuta új dalairól a Rattle.hu oldalán.

A lovecrafti világot megidéző koncepcióra épülő, mindössze két nótából álló anyagot az ambient Wandering Alone in the Forest of Transcendence kezdi meg, ahol többnyire komor és nyomasztó dallamokat, zörejeket és zajokat kapunk – ami korábban sem volt szokatlan a Vorkuta háza táján, így ez gyakorlatilag csak követi az előzményeket. Ezt folytatja a másik oldalról támadva az Incarnations Turned to Charred Flesh, amiben már van gitár, a háttérben billentyűk, károgás és minden, amitől a Vorkuta Vorkuta volt és maradt.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!

cadaveres ars

A vonósokkal is színesített, hangulatos felvezető intro (Ars Tenebrarum) után robban be a The Labyrinth című dal: a pörgős, tipikus Cada-stílusjegyekkel operáló nóta erős kezdés, de érezni rajta, hogy nem ebben lövik el a legnagyobbat durranó patronjaikat. Következik a klipesített Savages: ezt egy fokkal már erősebbnek érzem, és a dallamos énektémái is jobban tetszenek, mint az előzőben elővezetett melódiák.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár oldalán...!