Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
A feltörekvő budapesti ötös nem sokat teketóriázik, már a nyitó nótánál érezni, hogy komoly munkát fektettek a Libra-ba: a Failure dinamikus felépítése nagyjából előrevetíti, hogy mit fogunk az arcunkba kapni ebben a bő fél órában. Stílusilag melodikus modern metal-ban utazik a csapat, melyben épp úgy megtalálhatóak a metalcore / deathcore és nu-metal elemek mint például a műfajra jellemző breakdown-ok vagy a durvább headbangelésre késztető szaggatások. Fontos kiemelnem, hogy ezt lehet hatásvadász módra is csinálni, ahol szinte várod, hogy becsapódjon az a bass-drop (kb. tudod a várható helyét), de lehet ezt úgy is csinálni, mint a Heedless Elegance.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Nem ez a legsúlyosabban megszólaló eresztés Gáboréktól, itt a két hathúros által játszott harmóniák, az ikergitáros témák kaptak minden eddiginél több teret. Ezzel együtt a To Earth…-ről ismét a Magma Rise-ra jellemző, méltóságteljesen hömpölygő doom folyam zúdul ránk, csak másképp méltóságteljesen. A debütáló (bár a tagok gazdag múltja miatt akár egyfajta újrakezdésről is beszélhetnénk) Lazy Stream of Steelen lerakott alapokra építkezve a The Man in the Maze-re kerekebb, összefogottabb szerzeményeket sorakoztatott fel a banda, most pedig sikerült a fogósságot még magasabb szintre emelnie.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation oldalán...!
Hallgasd meg az albumot: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"
- Részletek
- Ary
- News
Nos, megértem az első döbbenetet, magam is hasonlóan reagáltam, mikor tavaly nyáron a legnagyobb video megosztó portálon szembejött velem az első előzetes dal látványos kisfilmje. Mire lefutott a szóban forgó Evolúció című szerzemény, át is értékelődött bennem a zenekarról kialakult kép. A dal ugyanis a legnagyobb rosszindulat mellett sem nevezhető rádió kompatibilis pop-rocknak, slágeres modern metalnak annál inkább. A novemberben közzétett második előzetes, a Kendőzetlen igazság pedig meggyőzött arról, hogy a csapat részéről nem egyszeri kísérletről van szó, hanem egyértelmű irányváltás történt.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
A több mint egy évtized után visszatérő black metal banda Vorkuta új dalairól a Rattle.hu oldalán.
A lovecrafti világot megidéző koncepcióra épülő, mindössze két nótából álló anyagot az ambient Wandering Alone in the Forest of Transcendence kezdi meg, ahol többnyire komor és nyomasztó dallamokat, zörejeket és zajokat kapunk – ami korábban sem volt szokatlan a Vorkuta háza táján, így ez gyakorlatilag csak követi az előzményeket. Ezt folytatja a másik oldalról támadva az Incarnations Turned to Charred Flesh, amiben már van gitár, a háttérben billentyűk, károgás és minden, amitől a Vorkuta Vorkuta volt és maradt.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
A vonósokkal is színesített, hangulatos felvezető intro (Ars Tenebrarum) után robban be a The Labyrinth című dal: a pörgős, tipikus Cada-stílusjegyekkel operáló nóta erős kezdés, de érezni rajta, hogy nem ebben lövik el a legnagyobbat durranó patronjaikat. Következik a klipesített Savages: ezt egy fokkal már erősebbnek érzem, és a dallamos énektémái is jobban tetszenek, mint az előzőben elővezetett melódiák.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
A deathcore-t és elektronikus zenéket keverő Eagle Has Landed mini-albumának kibeszélése a Fülelő videoblogon:
Végre megérkezett az Eagle Has Landed debüt cucca, ami ugyanúgy elmenne már lemeznek is (2021-ben meg már pláne), de a srácok mégis EP-ként hivatkoznak a Dürer-re. Mi pedig mindig is szívesen állunk a kihívások elé, hát le is toltuk a cuccot faltól-falig. Nem mondjuk, hogy egyszerű volt, de győztünk, Houston jelentjük: a sas leszállt!
- Részletek
- Ary
- News
Ha az 1996-os, szerzői kiadásban megjelent kazettát is ideszámolom, ez a Hooligans 15. sorlemeze, amely nem hasonlítható egyik korábbihoz sem, mert bátran szakítottak az eddigi, mindenkinek megfelelni akaró kliséikkel, olyan odab.szós lett a sound, amilyet még soha korábban nem hallottunk a csapattól. Ha valaki azt mondja nekem pl. a ’Jég hátán’ 2018-as megjelenésekor, hogy a következő lemezen John Petrucci-hatásokat fogok felfedezni Tibi gitározásában, azt alighanem elküldöm a francba. A Tibi által megnyitott új dimenziók inspirálóak az egész zenekarra, végre Endi is kilépett a dobos komfortzónájából, Csipa is olyan hangszínekkel, hörgésekkel operál, amilyenekkel a Dance legdörtibb megmozdulásaiban sem.
Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Az év első, hazai, meglepetés demoja. Méghozzá blackened crust Veszprémből, vagy crustanad black? Azt mindenki döntse el maga, a black-et én kicsit hangsúlyosabnak éreztem. Három süvítő dal, abban a stílusban ami egyébként eléggé a szívem csücske. Így még nagyobb öröm, hogy van aki képviseli ezt a stílust is itthon. Ez alapján a pár perc alapján pedig, semmi szégyenkeznivalójuk nincs. Mind három dalban vannak, kiugró pillanatok, egy-egy dallam vagy kiállás, azért nem kell sokra gondolni, az állunkat nem kell azért majd keresgélni. Viszont hibátlanul hoznak egy kötelezőt, amiből még bármi lehet, mert ezek alapján bőven lehet is.
Olvasd el a teljes kritikát az Ópiumbarlang oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
Az első lemezhez képest, minden sokkal szellősebb és éteribb. Hullámokban jönnek és mennek a dallamok, a hátra kevert sejtelmes károgás pedig erősíti ezt a lebegős hangulatot. Néha kicsit túlságosan is el van keverve és szinte elveszik a maszatolások között. Mert maszatolás az van dögivel, amit a vad blastbeatek és az okos dobolások oldalnak fel. Valahogy, szinte mindig eltalálták, hol kezd a monotonitás unalomba hajlani és olyankor egy-két okos oda dobolással és téma váltással, kiállással lendítik tovább a dalt. Így hiába vannak tele altatós, álmos és álomszerű dallamokkal és hangulattal még sem lesz unalmas, háromnegyed órában sem.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang oldalán...!
Hallgasd meg az albumot: Hænesy - "Garabontzia"
- Részletek
- Ary
- News
A death/thrash csapásvonalon elindult zenekar a ’90-es évek közepén két ígéretes kazettaalbum után került jégre és a márciusban ismét megjelentetett Fuck This World-del tértek vissza a magyar undergroundba. Az eredeti borítót lecserélték egy, az idei kislemezhez hasonló színvilágú frontképre. A többek között a Beatrice és a Telegram soraiból ismert gitáros, Vedres Joe stúdiójában rögzített hanganyag pedig a soproni MD Stúdióban a Moby Dick-es Smici jóvoltából kapott egy remastert.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!
A hangzásban annyi egyértelműen érezhető, hogy míg a 2003-as mélyebben és erőtlenebbül szól, a soproni frissítésekkel tisztábban, élesebben hangzik, és jobban előtérbe lett helyezve a Frytz vokálja. A srácok sejthetően sokat hallgatták a Fear Factory debütjét, a Soul of a New Machine-t, amikor a félelemgyárosok még az industrial grindcore és death metal között vacilláltak. A kilenc dal lényegében négy komplett nótát tartalmaz, plusz egy intró, egy outró és a dalok közötti sampler-hadosztályok kerekítik ki a koncepciót.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle.hu honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Itt az első kritika a meglepésre metalba váltott új Hooligans-albumról.
A hazai brigád lépése azért is meglepő, mert nyílegyenesen, felszegett állal és kihúzott derékkal mennek szembe a trenddel: az elmúlt években a metalbandák tucatjai váltottak át popra, elég itt a hajdani deathcore-üdvöske Bring Me The Horizonra, illetve a mára már csak névleg power metal csapatokra gondolni. Nos, a Hooligans pontosan fordítva járt el: az eddigi, jobbára ártalmatlan muzsikájuk potméterét csavarták el száznyolcvan fokkal és készítettek el egy metallemezt. Mert a "Zártosztály" az, nincs mese, felebarátaim.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár oldalán...!
- Részletek
- Ary
- News
A hét perc fölé nyúló címadó tétel egyébként kapásból felvillantja, hogy mitől lesz ez az anyag elődjeinél is kerekebb egész: soha ennyi és ilyen harmóniákat hozó, ikergitáros megoldás nem szerepelt még Magma Rise-korongon, Hegyi Kolos és Herczeg László ezúttal igazán kitettek magukért, ezt nyilván gitárszólók tekintetében is értve. Bánfalvi Sanyit nem véletlenül tartják/tartjuk az egyik legjobb magyar dobosnak, fifikás, érzéssel teli játéka ismét tanítani való, Holdampf Gabi pedig... tudom, hogy igazi szeresd vagy gyűlöld hang tulajdonosa, de én bizony mással nem igazán tudnám elképzelni a csapatot.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján...!
Hallgasd meg az albumot: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"
