Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
Az Ann My Guard legutóbbi anyagának kibeszélése a Fülelő videoblogon 11 percben...
- Részletek
- Ary
- News
A lemez igazi ékköve ezzel együtt is a szomorkás Out Of Reach, ami nagy részében zongorás balladának tűnik, hogy aztán a pofánkba robbanjon az egész. Ráadásul a szövege is kimondottan ütős, ha csak ezt az egyetlen refrént írták volna meg a lemezre, már megérte volna! Márpedig ezzel meg is kezdődik az album legjobb része, ugyanis mind az alapjaiban már korábbról is ismert, nem kicsit AC/DC-s alapriffre építő, slágeres Liquid Love, mind pedig a full Alice In Chains-hangulatot árasztó (ráadásul nem is a Layne-es érára, hanem az újabb kori Alice-re tessék gondolni) Just A Guy tízpontos tételek.
Olvasd el a teljes kritikát a Shock! Magazin honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Emlékszik még valaki a "Robbanásveszély" válogatásokra??? A Fémforgács cikke segít felidézni a töredékeket...
Egy ilyen válogatásalbum volt az 1987-ben megjelent Robbanásveszély, melyen az akkori, mára már ismert és ismeretlen zenekarok, mint a Sámán, Missió, Rotor, BMV, valamint a Fókusz dalai kerültek fel. Az úgymond kuriózumnak mondható bakeliten és magnókazettán (MC) megjelent anyag a zenekarok számára országos megmutatkozási lehetőséget nyújtott, és egy meglehetősen összefoglaló körképet adott a hazai heavy metal világáról. Az azóta megszűnt Sztár és az Unicornis kisszövetkezet által kiadott válogatás meglehetősen sikeresnek bizonyult, ezért 1989-ben el is készült a második része Heavy Metal (Robbanásveszély II.) címmel, ami már csak kazettán jelent meg, rajta olyan zenekarokkal, mint a Reaktor, Rotor, Maraton, Ramses, Excelsior és az elsőként bemutatkozó Classica zenekar. Na de nézzük sorban a két anyagot.
Olvasd el a teljes cikket a Fémforgács honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
A szimfonikus metalban az a szép, hogy lehet szeretni vagy nem szeretni, de egy dolgot nem lehet: elbliccelni. Ide bizony kell a fantázia, kell a hangszeres tudás, kell az, hogy a gitár-dob-basszus kalickából ki tudjon lépni a zeneszerző. Ez pedig a budapesti Taletellernek sikerült is, 2020 végén egy olyan, minden szimfonikus metal rajongó igényeit kielégítő anyagot adtak ki, hogy alig fért el a lemezen.
Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
A Kalapács zenekar megalakulásának 30 éves évfordulója alkalmából 2020. novemberében kiadott dupla tribute-albumon 30 rock/metal zenekar feldolgozásában hangzanak el Kalapács-dalok.
A felsorolt nevekből kitűnik, hogy a maga által képviselt alirányzattól függetlenül a magyar metal színtér színe-java fontosnak tartotta, hogy szerepeljen a kiadványon. Némelyik zenekar profilja talán távolabb áll a tradicionális fémzenétől, de felbukkanásuk nem lehet meglepetés. A legtöbb metalos valószínűleg a Balkan Fanatik és a Republic nevét látva hőköl hátra. Hasonló meglepetés lehet a jobb híján nemzeti rocknak nevezett műfaj három képviselőjének, a Romer, a Palmetta és a Kárpátia zenekaroknak a jelenléte...
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Bár már magunk mögött hagytuk a különös, megpróbáltatásokkal teli 2020-as évet, néhány gondolat erejéig azért még repüljünk vissza az időben, hogy a magyar underground védőbástyájának számító Nadirról szót ejthessünk. Ezt két ok miatt tartom fontosnak: Az egyik dolog örömteli, ugyanis megjelent ’The Final Requiem for a Helpless World’ című anyaguk, a másik viszont szomorú, mivel ez a lemez a zenekar hattyúdala, a srácok huszonhét év után döntöttek úgy, hogy befejezik a közös zenélést.
Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján!
- Részletek
- Ary
- News
A modern metalos Evolette szeptemberben megjelent, "Pánik" című debüt albumának kibeszélése a Fülelő videoblogon...
- Részletek
- Ary
- News
A The Final Requiem For A Helpless World büszke, szép, becsületes búcsú lett, ami pont az előzőekből következően úgy okoz meglepetést, hogy nem okoz. Persze nem hiszem, hogy előzetesen bárki amiatt kezdett volna aggódni, hogy az utolsó albumra elhagyják a főhősök a jól bevált sarokpontokat a Bolt Thrower – Morgoth – Earth Crisis háromszögben (bár a HC egy ideje leginkább csak szellemiségében van jelen a Nadir zenéjében), az utolsó (?) nótákat hallgatva az utolsó kétségek is elmúlhattak: aki eddig szerette őket, azt most is boldoggá teszik majd.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján!
- Részletek
- Ary
- News
Pestifer gitárja egészen horzsoló, zajos, ugyanakkor ’folynak’ a témák, a basszusgitárral és a monoton dobokkal egyetemben olyan hangzás kerekedik ebből, ami csak a Siculicidium sajátja. De ezt már lemezek sora óta tudjuk. Béla Lugosi hangjának, sajátos éneklésének külön bekezdést lehetne szentelni. Ez a félig károgós, félig üvöltős, kántálós, olykor monológszerű hang egyedi a mezőnyben...
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján!
- Részletek
- Ary
- News
Számomra halványabb volt a legutóbbi, az ’Örökfekete’, amelyet bármennyire is szerettem volna megszeretni, nem igazán tudtam azonosulni vele. Szerencsére a ’Világvégre’ dalai sokkal jobban illenek a sorba, tele vannak erővel, energiával és optimizmussal, amelyre nagy szükség volt ebben az évben. Amit negatívumként tudok említeni, az a túlvezérelt gitárhangzás, ami már az ’Örökfekete’ lemeznél sem tetszett...
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hard Rock Magazin honlapján!
- Részletek
- Ary
- News
A két CD és DVD a lehető leghűbb formában tartalmazza, ami azon az estén a Barba Negrában elhangzott. A csapatnak sosem volt kenyere a látványorgia, a parasztvakítás, egyszerűen felsétáltak a deszkákra és letolták a “slágereket“, mondjuk furán is nézne ki, ha erre a zenére szántották volna fel a színpadot. A Mood esetében sosem volt, és most sincs szó semmi egyébről, csak örömzenélésről, amit ezúttal történetesen egy profi stáb rögzített...
Olvasd el a teljes kritikát a Fémforgács honlapján!