Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
Míg legutóbb az Alföld lemez egy kifejezetten sötét, zord vidékre kalauzolta a hallgatóságot, az új albumra visszatért az avant-garde stílus és a dallamosság, de közben kellőképp acélos maradt. Műfajilag a dalok igen széles skálán mozognak, mindenféle stílusjegyek hallhatók. Éppen ezért színes és változatos, amiben a jellegzetesen „kátais” dallamok és az elektronikus betétek mellett az extreme metal fajták keménysége és súlyossága is abszolút jelen van. Hangszerelés tekintetében is rendkívül színes, az alapvető metal hangszerek és a billentyűk mellett számos vonós, fúvós és közel-keleti pengetős különlegesség is képviselteti magát. Bár feltűnnek apró újítások, az album szerintem nagyjából tipikusnak mondható. Ha hasonlítanom kellene valamelyik korábbihoz, stílusát és szerkezetét illetően talán a Rengeteg és a Vadak keverékeként jellemezném.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Kronos Mortus honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Mivel a Szabad szemmel még januárban jelent meg, így volt időm „jóra hallgatni” az év végi listám összeállításáig, s ez esetben szükség is volt erre. Nem azért, mert nem jó anyag – mert amúgy jó –, hanem mert elsőre nem érte el nálam azt az érzelmi hatást, amit a már említett korai albumok igen. De hangsúlyozom, objektíven nézve ez egy erős album, minden tekintetben méltó a Salvus nevéhez, életművéhez. A zenekar ezúttal sem kanyarodott el markánsan a rá jellemző stílusjegyektől: továbbra is a lendületes, groove-os, modern felfogású metalzene dominál, kiegészítve thrashesebb témákkal, progos elemekkel, no meg az „ősidők” göteborgi világát visszaidéző technikás szólókkal. Jelen vannak továbbá a védjegynek számító tapadós énekdallamok, a megjegyezhető refrének – és jelen van a szövegekbe szőtt társadalomkritika, ami ezúttal kissé meg is terheli az anyagot.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Ric$ & Green blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Szabad szemmel" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A legfontosabb változás, ami egy új szintre emeli a zenekar munkásságát, az a hangzás terén történt. Szó se róla, a Devil Seed koronggal sem voltak égbe kiáltó gondok, a produkciós minőséget mégis hullámzónak éreztem, főleg a vokál terén. Stragessa jól tolta, ahogy a zenészek is, viszont a keverés közben nem született meg a kettőjük közötti tökéletes kémia. Ezzel szemben a 7 új dal (a rövid felvezetéssel együtt 8) során az összhangra lehet a legkevesebb panaszunk. A vokál a finom kiegészítésekkel együtt lélegzik a hangszerekkel, legyen szó a jóval súlyosabban megszólaló gitárokról, vagy a valamivel nagyobb szerepet kapó billentyűkről. A sötétebb tónus kialakulásában talán a csapat újbóli bővülése is kiveheti a részét, mivel Wyergass basszer megjelenésével immár öt fős alakulatról beszélhetünk.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
- Részletek
- Ary
- News
Pedig sem zeneileg, sem szövegileg nem mutat olyat az ANIF kettes anyaga, amit még nem hallottunk korábban. Igen, sokat tanultak a Dream Theatertől és a még korábbi prog rock nagyoktól, ideértve a Pink Floydot is. Igen, az emberi kapcsolatokról, különösen a fájdalmas tapasztalatokról, vagyis, ahogy a lemez címe mondja: az összeütközés, összefonódás, szétválás hármasáról is sok dalt írtak már. Ami kimagaslóvá teszi ezt az albumot mindezek dacára, az a koncentráltsága, az érettsége. Az, hogy mind zeneileg, mind szövegileg esszenciális leképezése a fentieknek. Ha szereted a progresszív rock/metalt, nincs az az isten, hogy ne ejtsenek rabul Horváth András Ádámék témái.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "collision/fusion/division" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A borító éppen annyira lett szürreális, mint jelen korunk mindennapi politikai melodrámája, a tartalom pedig…hát na. Ambivalens érzéseim vannak, hisz bármennyire is az év egyik legfontosabb honi kiadványának tartom, sokkal boldogabb lennék, ha ez a három dal sosem jelent volna meg. Ám hiàba látszik fordulni a kocka, a hatalom továbbra is regnál: sem a rendszer, sem a módszer nem változott. Napi szinten árad a bőséges szarcunami, ami szűretlenül lényegül át dalszövegekké. Nyitányként a sokatmondó című Rezsim az anyag egyetlen vendégszereplőjével, a Rivers Ablaze éléről ismerős Knapp Oszkárral kiegészülve ugrik bele páros lábbal a vékony jégbe...
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockvilág oldalán...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Önkéntes sorstalanság" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A kilenc dalos lemez a Vanquished Dreams című intróval indul, kellően megalapozva a hangulatot a következő kicsivel több, mint 52 perchez. Már itt hallható, hogy a gitár, basszusgitár, dob mellett hallhatunk trombitát, harsonát, valamint szintetizátort. Ráadásul a szólógitár mellett a trombita a másik dallamokért felelős hangszer, nem csak színesít. A másodikként érkező címadó, a Dying Age nem finomkodik, a torzított gitárok súlyosságát a trombita nem, hogy nem enyhíti, még baljósabb hangulatot varázsol.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Kronos Mortus honlapján...!
- Részletek
- Ary
- News
Egyszemélyes zenekart üzemeltetni valami olyasmi lehet, mint egyedül vinni egy vállalkozást: megterhelő, ellenben konfliktusmentes. Tisztelem és becsülöm azokat a zenészeket, akik többféle hangszeren is képesek jól játszani, és még a komponálás sem izzasztja meg túlságosan őket. Olyan viszont ritkán akad, aki minden (a rockzenében domináns) hangszert egyformán kiművelt hozzáértéssel kezel és nem veszi igénybe a dobgép meg egyéb gépi hangminta segítségét. [...] 2021-ben hívta életre Embertears néven futó sludge-prog-stoner-alter metal bandáját a győri Albert Tamás. A bibliai ihletettségű dalszövegekkel operáló súlyos metalbanda október 25-én jelenteti meg legújabb albumát "Red Chapter" címmel. Tamástól megkaptuk az anyag előzetesét, lássuk akkor, hogy milyen is lett!
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Wackond blogon...!
- Részletek
- Ary
- News
Az indusztriális, extrém metál hazai kolosszusának új lemeze minden ígéretet bevált. Mit vártunk tőle? Őszintén, nem tudom. De elégedett vagyok, akárhányszor hallgatom, sőt. Az itthoni színtér egyik legfontosabb produkciója továbbra is a csapat. És mindennek ellenére számomra csak a „tárháztudatban” voltak ott mindig, ismervén jelentőségüket, de sose különösebben elmerülve a zenéjükben. Úgy döntöttem a kritika megírásánál, hogy ezt így hagyom. Hadd legyen más, mint a többi, már megjelent írás. Így tehát nem a diszkográfia tükrében hallgattam meg az anyagot, se nem régi rajongóként.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockbook oldalain...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Tavaly volt húsz éves az Erdélyben, Hargita megyében székelő Siculicidium, ám 2023-ban nem jelent meg lemezük. Viszont idén nyáron két album is világot látott a Pestifer és Lugosi Béla törzstagok által működtetett csapattól. Különleges ötlet, nem sok csapatnak jut eszébe ilyesmi. [...] A halál tengely a két album közül a metal-kiadvány, s ilyenformán a hagyományosabbnak tekinthető anyag. Mindazonáltal aki ismeri a zenekar korábbi lemezeit, tudja, hogy ugyan a Siculicidium nem egy progresszív csapat, képesek a fejlődésre, és a lemezek mindegyikén hallhatunk olyan elemeket, amelyek pluszt jelentenek a korábbiakhoz képest. Az új CD kapcsán meg kell említeni a produkció kérdéskörét. E téren határozottan előrelépett a gárda, és ez valójában az összes hangszeren érzékelhető.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "A halál tengely" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Végre visszatért az EPekedő, amiből egyszerre két részt vettünk fel, de egyelőre most csak az Informer legfrissebb (hát... idei...) anyagát vesézzük ki, amitől kicsit el is vesztünk az ösvényen.
- Részletek
- Ary
- News
Sajnos black metal fanként én is eljutottam arra a pontra, hogy már egy-egy új album kapcsán alacsony elvárásokkal kezdek neki az ismerkedésbe. Lelkileg felkészülök a várható átlag minőségre, esetleg valami gépi cuccra, és közben alig várom, hogy vége legyen az egésznek, mert becsületből azért végig nyomom, hogy ne érje szó a ház elejét. Hasonlóan készültem fel a Lindworm bemutatkozó albumára is, bár tény, hogy Doki kolléga ajánlásával indult az egész, tehát annyira nem lett félvállról véve az album, azonban ennek a cuccnak bizony ajánlás sem kell, ugyanis pokolian jó lett?!
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Reign of a Shining Star" (2024)
