Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


eaglehaslanded durer ep

A deathcore-t és elektronikus zenéket keverő Eagle Has Landed mini-albumának kibeszélése a Fülelő videoblogon: 

Végre megérkezett az Eagle Has Landed​ debüt cucca, ami ugyanúgy elmenne már lemeznek is (2021-ben meg már pláne), de a srácok mégis EP-ként hivatkoznak a Dürer​-re. Mi pedig mindig is szívesen állunk a kihívások elé, hát le is toltuk a cuccot faltól-falig. Nem mondjuk, hogy egyszerű volt, de győztünk, Houston jelentjük: a sas leszállt!

hooligans zartosztaly

Ha az 1996-os, szerzői kiadásban megjelent kazettát is ideszámolom, ez a Hooligans 15. sorlemeze, amely nem hasonlítható egyik korábbihoz sem, mert bátran szakítottak az eddigi, mindenkinek megfelelni akaró kliséikkel, olyan odab.szós lett a sound, amilyet még soha korábban nem hallottunk a csapattól. Ha valaki azt mondja nekem pl. a ’Jég hátán’ 2018-as megjelenésekor, hogy a következő lemezen John Petrucci-hatásokat fogok felfedezni Tibi gitározásában, azt alighanem elküldöm a francba. A Tibi által megnyitott új dimenziók inspirálóak az egész zenekarra, végre Endi is kilépett a dobos komfortzónájából, Csipa is olyan hangszínekkel, hörgésekkel operál, amilyenekkel a Dance legdörtibb megmozdulásaiban sem.

Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján...!

piecesofecho ep

Az év első, hazai, meglepetés demoja. Méghozzá blackened crust Veszprémből, vagy crustanad black? Azt mindenki döntse el maga, a black-et én kicsit hangsúlyosabnak éreztem. Három süvítő dal, abban a stílusban ami egyébként eléggé a szívem csücske. Így még nagyobb öröm, hogy van aki képviseli ezt a stílust is itthon. Ez alapján a pár perc alapján pedig, semmi szégyenkeznivalójuk nincs. Mind három dalban vannak, kiugró pillanatok, egy-egy dallam vagy kiállás, azért nem kell sokra gondolni, az állunkat nem kell azért majd keresgélni. Viszont hibátlanul hoznak egy kötelezőt, amiből még bármi lehet, mert ezek alapján bőven lehet is.

Olvasd el a teljes kritikát az Ópiumbarlang oldalán...!

haenesy2

Az első lemezhez képest, minden sokkal szellősebb és éteribb. Hullámokban jönnek és mennek a dallamok, a hátra kevert sejtelmes károgás pedig erősíti ezt a lebegős hangulatot. Néha kicsit túlságosan is el van keverve és szinte elveszik a maszatolások között. Mert maszatolás az van dögivel, amit a vad blastbeatek és az okos dobolások oldalnak fel. Valahogy, szinte mindig eltalálták, hol kezd a monotonitás unalomba hajlani és olyankor egy-két okos oda dobolással és téma váltással, kiállással lendítik tovább a dalt. Így hiába vannak tele altatós, álmos és álomszerű dallamokkal és hangulattal még sem lesz unalmas, háromnegyed órában sem.

Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: Hænesy - "Garabontzia"

monastery rem

A death/thrash csapásvonalon elindult zenekar a ’90-es évek közepén két ígéretes kazettaalbum után került jégre és a márciusban ismét megjelentetett Fuck This World-del tértek vissza a magyar undergroundba. Az eredeti borítót lecserélték egy, az idei kislemezhez hasonló színvilágú frontképre. A többek között a Beatrice és a Telegram soraiból ismert gitáros, Vedres Joe stúdiójában rögzített hanganyag pedig a soproni MD Stúdióban a Moby Dick-es Smici jóvoltából kapott egy remastert.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!

A hangzásban annyi egyértelműen érezhető, hogy míg a 2003-as mélyebben és erőtlenebbül szól, a soproni frissítésekkel tisztábban, élesebben hangzik, és jobban előtérbe lett helyezve a Frytz vokálja. A srácok sejthetően sokat hallgatták a Fear Factory debütjét, a Soul of a New Machine-t, amikor a félelemgyárosok még az industrial grindcore és death metal között vacilláltak. A kilenc dal lényegében négy komplett nótát tartalmaz, plusz egy intró, egy outró és a dalok közötti sampler-hadosztályok kerekítik ki a koncepciót.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle.hu honlapján...!

hooligans zartosztaly

Itt az első kritika a meglepésre metalba váltott új Hooligans-albumról.

A hazai brigád lépése azért is meglepő, mert nyílegyenesen, felszegett állal és kihúzott derékkal mennek szembe a trenddel: az elmúlt években a metalbandák tucatjai váltottak át popra, elég itt a hajdani deathcore-üdvöske Bring Me The Horizonra, illetve a mára már csak névleg power metal csapatokra gondolni. Nos, a Hooligans pontosan fordítva járt el: az eddigi, jobbára ártalmatlan muzsikájuk potméterét csavarták el száznyolcvan fokkal és készítettek el egy metallemezt. Mert a "Zártosztály" az, nincs mese, felebarátaim.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár oldalán...!

magmarise3

A hét perc fölé nyúló címadó tétel egyébként kapásból felvillantja, hogy mitől lesz ez az anyag elődjeinél is kerekebb egész: soha ennyi és ilyen harmóniákat hozó, ikergitáros megoldás nem szerepelt még Magma Rise-korongon, Hegyi Kolos és Herczeg László ezúttal igazán kitettek magukért, ezt nyilván gitárszólók tekintetében is értve. Bánfalvi Sanyit nem véletlenül tartják/tartjuk az egyik legjobb magyar dobosnak, fifikás, érzéssel teli játéka ismét tanítani való, Holdampf Gabi pedig... tudom, hogy igazi szeresd vagy gyűlöld hang tulajdonosa, de én bizony mással nem igazán tudnám elképzelni a csapatot.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján...!

Hallgasd meg az albumot: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"

haenesy2

Ami azonban a legnagyobb meglepetés volt számomra, az az atmoszféraépítés terén végbement hatalmas előrelépés. Ebben nem kis szerepe van a visszhangosított, torzítatlan, akkordbontogatós gitároknak, melyek mintha csak a '80-as évek brit post-punk/gótikus rock színteréből léptek volna át a 2020-as évek Magyarországára. Furcsa, de tökéletesen illeszkednek a post-black metal hangszereléséhez: a blastbeatek és a tremoló riffelés felett úsznak-lebegnek ezek a témák és szinte önállóan viszik a dallamokat, hiszen a stílushoz illeszkedően a vokál tulajdonképpen csak egy újabb hangszer, afféle érzelmi hanghatás.

Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár oldalán...!

Hallgasd meg az albumot: Hænesy - "Garabontzia"

 Az ózdi thrasher Remorse januárban megjelent "Kohó" című albumának kibeszélése a Fülelő blogon.

haenesy2

Az alap pont olyan, amilyennek lennie kell: jól a háttérbe tolt, rejtelmes vokálok, sodró lendület, fátyolos textúrák, disszonáns gitárok, melyek az eddigi legtöbbet és legszebbet hozzák a banda stíluskészletéből; és bár itt a szép inkább arra utal, mint amikor egy rothadó virágot látsz közelről, de a természet kaotikus átalakulásának is megvan a maga bája. Már előzetesen számítani lehetett arra, hogy a struktúra egy fokkal “éteribb és szellősebb” lesz, és ez bizony jót tett az anyagnak. Az egyre hangsúlyosabb poszt-rockos, ambientes „időhúzások” még a tapasztalatlan füleknek is jóval emészthetőbbé tették a számokat, már csak a lemezhosszból adódóan is, mivel a Garabontzia egy szűk tíz perccel rövidebb lett a debüthöz képest.

Olvasd el a teljes kritikát a Nuskull magazin honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Hænesy - "Garabontzia"

magmarise3

Mindig is nehezemre esett kritikát megfogalmazni a Mood utódzenekaraival kapcsolatosan. [...] Szóval a srácok bármihez is nyúlnak, azt először mindig a Moodhoz kezdem hasonlítgatni és persze csalódok. De amikor sikerül elvonatkoztatni a Moodtól, akkor bizony rájövök, hogy ez valójában milyen rohadt jó. Tulajdonképpen a Magma Rise is hasonló vizeken evez, mint anno a Mood, de mégsem teljesen ugyanaz a zenei világ köszön vissza a két banda munkásságában. Átfedések nyilván vannak és ez nem is baj (én mondjuk kimondottan örülök neki).

Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár oldalán...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőséggel: Magma Rise - "To Earth to Ashes to Dust"

endemic1

A Heves megyei groove metal banda tavaly novemberben adta ki bemutatkozó albumát.

Hangulatos, instrumentális (zongorás, dobos) intróval kezdődik a korong, amit 8 lendületes tétel követ. A gitárok vastagon szólnak, vagy mélyre hangolt hathúrosokkal operálnak a srácok, vagy pedig az egyik gityó héthúros. Az Akarom frappáns kezdés, kiválóan prezentálja, hogy mi várható az elkövetkezendő félórában. A groove-ok, riffek kemények, bár nem túl eredetiek. Igaz, manapság nagyon nehéz már újat hozni. A gitársípoltatások nyilván a Machine Head-et idézik, de összességében olyan hazai csapatok is eszembe jutnak az Endemic zenéje kapcsán, mint a Wackor, Superbutt/Ördög, Ektomorf, Strong Deformity nem meglepő módon a Road, sőt még a Replika dolga is fölrémlettek.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgács honlapján...!