Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.


demoni demok rattle inc

A Rattle Inc. online metal magazin honlapján ebben az évben indult el a Démoni demók cikksorozat, ahol magyar bandák – eddig a Fanatic Attack, a Purulent Rites, az Earth Plague, a Gravecrusher, az A.M.D., az Unfit Ass. és a Mind Control - korai demófelvételeit mutatja be a szerző, Side.

Olvasd el az eddigi megjelent cikkeket a Rattle Inc. honlapján...!

heedlesselegance2

 Az új Heedless Elegance album kibeszélése a Fülelő videoblogon...

A tavalyi Heedless Elegance​ buli óta nagyon vártuk a második lemezt, hiszen a srácok eléggé odapakoltak, amikor még lehetett koncertezni, szóval biztosak voltunk benne, hogy a Libra​ is radírozni fog. Aztán megjött a KORONG (hallod, Völgyesi, KORONG :D ), ami a maga gyönyörűségében már megadta az alaphangulatot. De hogy mit tartogatott a lemez? Mondjuk!

heedlesselegance2

A hatások terén megkerülhetetlen a Parkway Drive, az All That Remains, a Northlane vagy éppen a The Devil Wears Prada féle halmaz, de a zenében megvan a Dewin Townsend körvonalazta progresszív őrület is. Néhol a korai In Flames villan be, illetve Konter Samu vokálja a Slipknot jobb időszakát juttatja eszembe, a fennmaradó részek pedig modern, olykor matekos nu metal lépcsőkkel szaladnak le a csigán, hogy aztán a pincében rátaláljunk az emberi lélek legmélyebb bugyraira.

Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle Inc. honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel, klipekkel: Heedless Elegance - "Libra"

alfahir hm kritikak

A Kalapács, a Monument és az End Of Paradise zenekarok tavalyi albumát ismerteti Kiss T. Attila.

A címben olvasható idézetet a Diktátor egyik koncertjén elhangzott – Derzsi vezér által megfogalmazott – felkonfból kölcsönöztem, mert egyrészt a mai napig nagyon jópofa, másrészt mert meghatározásban lefedi az alábbi cikk szereplői által tavaly kiadott albumok stílusát. Illetve, kicsit pontosítanék, mindhárom banda a saját értelmezésében nyúl a műfajhoz, és adja elő heavy metal dalait, így nem botorság egy közös (ezáltal tripla) lemezbemutató keretén belül megismerkedni a kiadványokkal.

Olvasd el a teljes cikket az Alfahír oldalán...!

riversablaze1

 A progos black/death metalt játszó Rivers Ablaze tavaly októberben adta ki első albumát, ami Kertész Márton (Special Providence) gitáros és Nagy András (Sear Bliss) énekes közös munkája.

Az őrületes blastbeatek, az eltérően szokatlan tempóváltások, a töredezett dallamfolyamok, a bonyolult dalszerkezetek és az összetett ritmusképletek nem könnyítik meg a hallgatói befogadást, ezáltal sokkal nyitottabbnak és türelmesebbnek kell lennünk a ’Blood Canvas’ iránt. A lemez változatosságának gerincét Marci gyors riffelései, Meshuggah-szerű szaggatásai és melodikus gitárszólamai adják, amit András extrém vokalizálása még kifejezőbbé tesz. A meghívott vendégzenészek teljesítménye is megsüvegelendő, azáltal, hogy hozzá tudták tenni a saját egyéniségüket, még színesebb és élvezetesebb végeredményt kapunk.

Olvasd el a teljes kritikát a Hard Rock Magazin honlapján...!

Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Rivers Ablaze - "Blood Canvas"

Szerintem ők lehetnének a Lamb Of God eltitkolt, hazai szerelemgyerekei. Egy marha velős nyitóriff, amit egy remek kis pergetés követ, jön az EGY-KÉT-HÁ-NÉGY és a lélegzetvétel. Aztán elkezdi a kedves mikrofon mögött álló úriember kitépni a beleit. Ilyen halál sikolyokat ritkán hallhatunk hazai zenekaroktól. Elsőre nem is gondolnád, hogy a csapat magyar zenekar, annyira magas szinten van ez az anyag. A gyulai No Silence Studiosban készült lemez annyira izmos, annyira tökös soundja van, hogy azt megirigyelhetné bármelyik nagy istállós zenekar is.

Olvasd el a teljes kritikát a RockStation oldalán...! Az album HH-infolapja meghallgatási lehetőségekkel: Heedless Elegance - "Libra"

heedlesselegance2

Olvasd el a Pál Szabolcs kritikáját a blackend crust műfajban alkotó Tomusz tavaly év végén kiadott mini-albumáról a Mögött blogon és közben hallgasd meg a dalokat!

Ahogy fentebb említettem, nálam a Tél az alfa és az omega, így önkéntelenül is az a viszonyítási alap, ahhoz képest kevésbé tűnik változatosnak ez a négy dal (plusz a kazettán egy outro is helyet kapott). Ellenben még barátságtalanabb az összkép: a figyelmeztetés nélkül a hallgató arcába reccsenő, több helyen is disszonáns módon morajló-csikorgó gitárokkal tarkított muzsika a kevésbé edzett szubhumán életformákat biztosan menekülőre készteti majd.

Olvasd el a teljes kritikát a Mögött blogon...!

 A Lost Continent év elején megjelent legutóbbi albumának kibeszélése a Fülelő videoblogon.

Tavaly elkészült a második nagylemez, amit a srácok az elején digitálisan terjesztettek, idén viszont a Sun&Moon kiadja digi-packben. Éppen ezért ez az anyag eltűnt a bandcamp oldalukról, és a YouTube-on is csak egy dal maradt fent a lemezről. Ezúton is gratulálok nekik, hogy nemzetközi vizekre eveztek a komplex monstrum death metal naszáddal! A tagokról érdemes még pár szót szólni: a két alapító Szabó Péter ének és dobok (Aseroe, Endless River, In Vacuo, Maverick Spirits, Sculptures), illetve Keszi Csaba basszus, gitárok és szövegek (Bastards, Soulthorn, ex-Vesztegzár, ex-Nervous Breakdown), és ez a felállás egészült ki az új lemezre Hökkön Attila (Vesztegzár, Singara) hörgésével.

Olvasd el a teljes kritikát a Rattle Inc. honlapján...!

amorite2sunmoon

A lemez több évig érlelt gyűjtemény, melyet hasonlóan előző, D.Ü.H. című munkájához, gondosan válogatott vendégekből álló csapat erősít: Farkas Zoltán (Ektomorf), Körmöczi Péter és Pápai Zsolt (Cadaveres), Cserfalvi “Töfi” Zoltán (Iron Maidnem), Bátky Zoltán (Wall Of Sleep), Miki (Ørdøg, Wackor), Kemenczei Balázs (Stonedirt). A tizennégy tételes stúdióanyag pontosan adagolja a thrash metalt, így nincs túljátszva semmi: kicentizett porciókban kapjuk a fémet, mely azonban nem fogja megfeküdni a gyomrunkat.

Olvasd el a teljes kritikát a RockStation oldalán...!

remorse koho

A Remorse sosem tartozott azon zenekarok közé, melyek évente dobták piacra a soron következő lemezüket, ezért eddig sem végeztek fércmunkát. 35 éves pályafutásuk alatt, ha jól számolom, ez a hetedik albumuk. A "D.Ü.H." óta közel tizenhárom év telt el, ami alatt folyamatosan íródtak, csiszolódtak a dalok. A végeredmény tekintetében azt kell mondjam, nagyon erős nehézfémet készített el a kohóban, és kovácsolt acéllá az öt fémműves. A megszólalás bivalyerős, a kohós koncepció pedig kiváló ötlet egy metalbanda számára, pláne ha figyelembe vesszük azt is, hogy Ózd az ország egyik legnagyobb kohászatának adott otthont.

Olvasd el a teljes kritikát a Rozsdagyár oldalán...!

remorse koho

baal discography

A BÁL eddigi életművét vesézi ki terjedelmes írásában a Rockbook a 2017-es elindulástól napjainkig.

Rósz Gy. Bálint több mint 3 éve tevékenykedik a BÁL akarata alatt, egyszerűbben véve, kreatív energia kivetülésnek tekinthetjük, mely a szélsőséges zenék egyik csapásmérő eszközében, a nordikus black metalban talált igaz otthonra. Idáig 3 nagylemez (Duna, Bú és Krampusz), egy demó (Ősszel a Csillagok), egy split (The Infinite) és egy EP (Hirsch) fűződik a nevéhez. Volt még egy single (Kerek Erdő II címmel), erre is kitérünk, és ha jól tudom, pár kivételtől eltekintve, eddig mind csak digitálisan látott napvilágot. Az összes hangszer, vokálok, szövegek és a felvétel is az ő munkája, ezért az „egyszemélyes zenekar” kategóriáját tökéletesen kitölti. Abyssus, abyssum invocat!

Olvasd el a teljes cikket a Rockbook honlapján...!