Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- Részletek
- Ary
- News
A magyar stoner mezőnnyel 2010 környékén Dunát lehetett volna rekeszteni. Sorra érkeztek a bemutatkozó lemezek, EP-k, melyeket döntő többségben nem követett folytatás. Ha mégis, két-három felvétel rögzítése után többnyire kifulladtak az egyes történetek. Az Igor is ezen sztorik egyike lehetne, ha huszonnyolc (!!!) évvel a megalakulás után nem jelentkeztek volna ezzel az anyaggal. [...] Az idei nyár elején tehát váratlanul ért ez szimplán csak Igor névre hallgató anyag, ami EP-nek talán hosszú, nagylemeznek meg kissé rövid, ha a formátumoknak 2024-ben még van bármi jelentőségük.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Igor" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Már az elején kijelenthetjük, és ezzel senkit sem fogunk meglepni, hogy a téma továbbra sem változott. A magyar kormányt és annak tetteit állítja pellengérre a zenekar. De igazából nem csak a kormány politikusai kerülnek kereszttűzbe, ahogy korábban sem, hanem az egész politikai elit. Ami, szerintem egy tök jó dolog, mert nem csak egy oldalról támadják a gyíkembereket. A borító megint csak ütős lett, noha nekem az előző anyagé jobban bejött, de azért ez sem kutya.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a RockStation blogon...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Önkéntes sorstalanság" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Két és fél évvel ezelőtt azt írtam a fővárosi Nest of Plagues második lemeze, a To Kill a God kapcsán, hogy a srácok sikeresen vették azokat az akadályokat, amik egy olyan zenekar elé gördülnek, akik szeretnék levetkőzni magukról az első lemezük árnyát, majd megújult hangzással, kibővült eszköztárral alkalmazkodni az aktuális trendekhez és kiszolgálni való igényekhez. [...] Azóta eltelt két és fél év, a Nest’ pedig az ország egyik legprominensebb modern metalzenekarává vált: nincs gitárzenei fesztivál nélkülük, bevált exportcikként sorra járják az európai klubokat és szabadtéri megmozdulásokat, valamint nyugati, nagyobb formációk mintájára egységnyi idő alatt le is szállították harmadik albumukat. A Hellsolation viszont kicsit azt a hatást kelti, amikor egyszerre több fokot átlépve próbálsz lépcsőzni – azonban a feljáró kihagyott részei is kellettek volna ahhoz, hogy ne legyen döcögősebb a cél felé iramlás. Hogy mire gondolok pontosan, azt a továbbiakban kifejtem.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Hellsolation" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Húsz év távlatából már teljes bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy 2004 a hazai modern/extrém metal egyik legjobb éve volt. Abban az évben a teljesség igénye nélkül olyan zenekarok jelentkeztek lemezekkel, mint a Blind Myself, a Cadaveres De Tortugas, a Replika, a Wackor, az Ektomorf, vagy a Watch My Dying. Jómagam épp ezzel, az idén jubiláló Klausztrofónia című anyaggal kapcsolódtam a zenekar hullámhosszára. [...] Az Egyenes kerülővel azonban első blikkre két gondom is akadt. A maga harminchárom percével ugyanis túl kevésnek tűnt, másrészt épp azt hozta, amire számítottam, vagyis tipikus WMD anyag lett. Aztán rájöttem, hogy ezek a dolgok épp a lemez erényei.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rattle A.D. oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A recenzióírás nem egyenlő az esszé műfajával, kötöttebb, tömörebb, a lehetőségek köre szűkebb, így az ember kénytelen már sokszor felhasznált fordulatokkal élni, főleg egy jól ismert, veterán jelenség kapcsán, ami jelen esetben a Sear Bliss. Konkrétan arra a megjegyzésre gondolok, hogy a Sear Bliss soha nem adta ki ugyanazt az albumot kétszer, így a Heavenly Down című kilencedik nagylemeznek sem találjuk meg az ikertestvérét a diszkográfiában. Ugyanakkor, ha meghallgatjuk a kilenc számot tartalmazó anyagot, a hangzás, a stílus félreismerhetetlenül Sear Bliss – újabb elcsépeltnek tűnő fordulat, ám az egyedi zenei világgal rendelkező csapatok esetén ki kell mondani. S ha van zenekar, amely sajátos, karakteres arccal rendelkezik, az a Sear Bliss.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Heavenly Down" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Talán nem tévedek nagyot azzal a tippel, hogy a WMD-tábor zöme még a fizikai hanghordozók fénykorában szocializálódott, így aztán számu(n)kra különösen hosszúnak tűnhetett a Moebius óta eltelt másfél évtized. Aki kereste, a köztes időben is megtalálhatta azért Veres Gáborékat, ha csak a legmeghatározóbb mérföldköveket nézzük, megjelent a 4.1, majd a 4.2 EP, utóbb néhány single, amikor éppen az a formátum tűnt kiútnak. „Itt vagyok még, nem tűntem el, remélem így is megfelel" – így állít irányba a rég várt, friss sorlemez. [...] A WMD a hazai extrém metál mezőny örök színfoltja számomra, szöveg és zene elegyének nemnewtoni folyadéka, így túl azon, hogy nyilván én sem reméltem tőlük egy újkori Klausztrofóniát, semmiképpen sem értem volna be Gáboréktól valami középszerűvel. Az extrém apukák fekete lemezéről sok mindent el lehet mondani, de azt szerencsére semmiképpen, hogy középutas volna.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Shock! Magazin honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Ahhoz képest, hogy mekkora kultusza van az olasz horrorfilmeknek, jómagam egyet sem láttam. A hangsúly most persze nem erre helyeződik, hanem arra, hogy ezek inspirálták a hazai death metal banda, az ...In Viscero bemutatkozó anyagát. A zenekart Tóth Balázs "Baggio" gitáros (ex-Casketgarden), Bozók György "Giorgio" - gitár/basszus/dobok (Rém, Mutilation Case) és Horváth Marci "Martino" énekes (Boru) alkotják.
Az ...In Viscero olasz nyelven tolja a svéd láncfűrészes (HM-2-es) death metalt, a dalszövegek pedig klasszikus olasz horrorfilmekből kinyert szövegrészletekre épülnek. A svéd vonalat leszámítva eléggé érdekes az alapkoncepció, lássuk, sikerült-e nekik valami olyasmit alkotni, amellyel ki lehet zökkenteni a már mindent látott és hallott zenehallgatót a komfortzónájából.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Wackond blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Italia Violenta" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Az előző Nest of Plagues-album még nem jött át nekem annyira, mert a deathcore/metalcore egyszerűen nem az én pályám, sok évvel ezelőtt besokalltam belőle, de annyi lejött, hogy a csapat sok pályatársát megszégyenítő erővel zenél. Hanem a Hellsolation című harmadik album nálam is beütött. Egy dolog, hogy milyen színesen néznek ki a tagok, és hogy milyen mókásak a klipjeik. Magam nagyra értékelem az efféle kreativitást, de emiatt még nem fogom tudni jobban szeretni a zenét. Hanem szerencsére a zene is nagyon ott van.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Hammerworld oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Hellsolation" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Az várható volt, hogy a zenekar most sem az élet napos oldalát fogja felvillantani a szövegeiben, ez be is jött, ugyanakkor rendkívül éretten fogalmaznak a srácok a dalokban, ezért az összkép is árnyaltabb a vártnál, nem teljesen sötét az a tónus. A gondolatok, érzelmek – magyarán az üzenet – átadásában óriási szerepet vállal Stefán Tamás énekes, aki hál’ Istennek megbirkózik e felelősségteljes feladattal: ha kell, lágy dallamokat hoz, ha kell, üvölt, fiatalos orgánumával és változatos előadásmódjával hitelesen közvetíti a csapat mondanivalóját.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Ric$ & Green blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Innen szép nyerni" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
A WMD máig komolyan vehető. Sőt, azon kevés zenekar egyike, amelyek csak akkor szólnak, ha van mit mondaniuk. Inkább érjen még éveket egy anyag, de legyen igazán jó, tényleg számítson, mintsem hogy muszájból adjanak ki valamit, csak hogy fenntartsák az egyre kopó figyelmet. Az Egyenes kerülő mindössze 33 perc hosszú, és ha abból levonjuk a három instrumentális tételt, marad félóra. 8-15 év alatt tényleg csak ennyire futotta? – teheti fel a kérdést a kívülálló, akinek sosem ütött be a WMD. Hát, látnotok kellett volna az arcomat, miután először végighallgattam az anyagot. Vagy ahogy most lement, mielőtt nekiálltam leírni ezt.
Olvasd el a teljes kritikát a Hammerworld honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "Egyenes kerülő" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Azt hiszem az itthoni nehézzenei pást egyik leghatékonyabban felvezetett, promózott albuma a BORU tegnap kiadott lemeze. Persze nem tudok számokat, statisztikákat, csak lépten-nyomon beleakadtam abba a fantasztikus trailerbe, ami egy kiváló összegzése annak, ami a hallgatóra vár a teljes album végigjátszása során. [...] A BORU anyaga egyszerűen egy bevakult tükröt tartott a hallgató elé. A tudatalatti olyan, merengő meditációjába helyezett, ahol rég eltemetett, vagy eltakart dolgok bontakoztak ki. Meg sem tudom nevezni őket, de tudom, itt vannak belül.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Self-Dealer" (2024)
- Részletek
- Ary
- News
Ugyan a Watch My Dying javára épp plusz 15 év jut évek és rutin szempontjából, a Nest Of Plagues is igencsak markáns nyomott hagyott a magyar fémtudatban. A Nest’- hangzók ugyan különböző dimenziókat nyitogatnak zeneileg, mégis, tematikailag abszolút koherens szálra fűzhetők, mentális szinten legalábbis biztosan. Az előző, To Kill a God lemez pedig nemzetközi áttörést is jelentett a zenekar számára, még, ha némileg ki is hallani belőle egyfajta útkeresést. Az idő-, térugrások a WMD-t sem kerülték el soha, számomra történetük lenyomatai mégis egységesen masszív képet mutatnak, ahogy feléjük irányuló elfogultságom mértéke is, hisz mondhatni, együtt öregszünk „egyre gyorsabban álldogálunk”, így kollektíve. Elsőre botorságnak is tűnhet, egy ereje teljében lévő, második nemzetközi körét taposó ’Core-titánt egy virtuális lapon említeni egy, mára a hazai extrém metal színtér kultikus leviatánjává avanzsáló, bőven nagykorú, lassabb léptékben haladó formációval, mégis megpróbálkoznék vele, amolyan intuitív módon, leginkább az alapján, bennem mit szólaltatnak meg a friss lemezek.
Olvasd el a lemezkritikákat a Mögött blogon...!
Hallgasd meg a Watch My Dying új albumát: "Egyenes kerülő"
Hallgasd meg a Nest Of Plagues új albumát: "Hellsolation"
