Lapszemle az online rockzenei sajtóban frissen megjelent lemezkritikákból.
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
A zenekart 2012-ben alapította Triesz László szólógitáros, zeneszerző, dalszövegíró és Kovács Attila énekes. Zenéjük a kezdetektől fogva színesnek, változatosnak mondható. Ügyesen keverik a thrash, death, power metalt progresszív megoldásokkal és némi elektronikával. [...] Második lemezükre sikerült elérniük a srácoknak azt, ami sok zenekarnak egész, akár több évtizedes pályafutás alatt sem szokott, jelesül a saját, egyedi hangot! Mert bár meg lehet említeni néhány zenekart, akik muzsikájával párhuzamba hozható a Solidity zenéje, de, számomra legalábbis meglepően egyéni lett ez a koncept lemez.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Evolution of Prodigality" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Idén tavaszra végre megérkezett a hazai Nest of Plagues második nagylemeze, a To Kill A God, amire több, mint 4 évet kellett várni a fémkedvelőknek. A 2018-ban napvilágot látott End of the Comedy-re keresztelt debütlemezük egy jól sikerült anyag volt hazai viszonylatban is, amolyan modern death metal és deathcore átmenet, amin hallhatóan törekedtek az igényességre, a jó megszólalásra és a kreatív ötletek kivitelezésére, de még nem forrott ki igazán a csapat egyedi arculata. [...] A csapat a folytatásban elmozdult egy valamivel modernebb és dallamosabb irányba, egyfajta deathcore-metalcore elegyet képező zeneiségbe, ami úgy gondolom, hogy abszolút nem volt egy rossz útválasztás, hiszen hallhatóan jó érzékük van az efféle stílushoz és szívük-lelkük – és nem utolsó sorban – sok-sok munkájuk benne van.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
A mindenkori Jack esszenciáját, ami ugyan időről időre differens ízt hordoz az egyszeri hallgató számára a zenekar egyes éráiban, most leginkább a punk, crust elemek kiemelése jellemezi. (Ennek alapja lehet az is, hogy Niinimaa nem volt rest, és jól előretolta a dobokat.) Persze-persze, a fiúk ettől még úgy tolják mindenféle figyelmeztetés nélkül arcunkba a zúzdát, hogy csak bárgyú mosollyal vigyorgunk az arcunkon, hogy de jó, ma sem a húsdarálóban végeztük. [...] De nem csak „egyszerű” grind tételek hevernek szerte széjjel az albumon, mert a Globalizált lobotómia és a Regisztrált gyűlölet gitártémái már-már a réginek számító „szepus” időket idézi fel bennem.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Fémforgácson...!
Hallgasd meg az album dalait: "Lobotómia" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Ha kéne egy „for fans of:” listát írnom az Esperfallhoz, egyértelműen ott állna a Nightwish (elsősorban az instrumentális részek billentyűs díszítése, a dallammenetek), a Children of Bodom (egy-egy dal dinamikus húzása, ritmusa, na meg a gitárok, duh!), néha akár az Epica (de lehet, hogy csak Nóri hangja miatt), meg szerintem mostanság az Aephanemer is (a Black Flag refrénjének pont úgy van egy folkos íze, mint az Aephanemer dalok egy jó részének – anélkül érzed benne a népzenét, hogy a zene akár 0,1%-ban is folk metal legyen). Az album emellett sokkal keményebb is, mint amire vártam.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Metal.hu oldalán...!
Hallgasd meg az album dalait: "Origins in Darkness" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Annyira jól megírt dalokat vonultat fel a lemez, hogy csak dicsérni lehet. Nem csak arról van szó, hogy a Dismisfit szimplán gyors és mellőz minden fantáziát: roskadozik az ötletes és ügyesen kivitelezett megoldások súlyától, az összes akkordnak, gitárfutamnak, pár hangos díszítésnek is jelentősége van, a rövid átvezetőktől kezdve a masszív riffeken át a cséphadaró dobokig, az énekről már nem is beszélve. Mindezeknek köszönhetően az album végig fenn tud tartani egy feszült iramot és atmoszférát, amivel kifejezetten sikerült kibontani a tematikát, emellett pedig csavaros és érdekes, ez pedig kiemelkedően fontos egy négytételes album esetében.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull oldalán...!
Hallgasd meg az EP dalait: "Dismisfit" EP (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Apropó, deathcore: a zenekar rendesen megszórja a dalait elektronikával, illetve a refrénjeikben egyértelmű a metalcore-hatás (tiszta, dallamos ének), azonban ők semmilyen egyéb vonalat nem hoznak be a zenéjükbe, azaz szó sincs itt semmiféle blackened, szimfonikus vagy indusztriális dolgokról. A brutális, mélyre hangolt, djentes riffelés és Ivanics Dániel kompromisszummentes, horzsoló vokálja, no meg a breakdown-ok viszik előre a nótákat, habár a "To Kill A God" azért hoz némi újdonságot is.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rozsdagyár blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Gyorsan essünk túl a száraz tényeken: bár a Jósa Tomi által írt énekrészek már megvoltak, de a kiválását követően a 2018-ban gitárosként érkezett, majd frontemberré is előrelépő Erdélyi Peti átalakította a témákat a saját ízlésére és hangfekvésére, majd újra felénekelte azokat. Ami pedig a basszer pozíciót illeti, Illisz Ákost 2019-ben Nedoluha György, őt pedig tavaly Horváth István váltotta. Utóbbi végezte az előző lemez hangmérnöki munkálatait, így nem volt zsákbamacska a bevétele. A változások ellenére az irány továbbra is a Bay Area és a teuton (német) thrash keverése, ahol a tempó és az erőszakosság utóbbiból, míg a dallamosság és a változatosság inkább az előbbiből táplálkozik. Úgy is mondhatjuk, hogy a Kreator nyerssége és a Testament dallamossága lett bebújtatva egy modern, divatos ruhába.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull magazin honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "The Endgame Protocol" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Kövecses Evelin érkezésével a második gitár fronton bebetonozódott a felállás, az énekes Ivanics Dani pedig belátta, hogy nem tud örökké bujkálni a fejében lévő démonok elől és szembe kell néznie velük. Ebből már kiderülhetett, hogy a To Kill a God a mentális betegségek és függőségek témakörét, mondhatni jobbára Dani “személyes poklát” járja körbe. A lemeznek nem csak a mondandója teremt könnyebb kapaszkodót a mai 20-as, 30-as éveikben járó egyéneknek, de műfajilag is nagyjából a deathcore és metalcore közé csáklyáznám be a hangzást, amik mint tudjuk, elég jó érzelemkifejező stílusok. A lemezt hallgatva leginkább a 2010-es évek elején felfutó Sumerian-bandák jutottak eszembe (Born of Osiris, Veil of Maya, After the Burial stb.), és bár manapság már nem egy nagy truváj ezt a soundot képviselni, tény, hogy itthon erre nemigen van példa.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull magazin honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "To Kill a God" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
Hat éve már az utolsó nagylemeznek, ami a Neurozis volt, ami nekem személyszerint az egyik kedvenc grind anyagom. Noha, nem mintha közben lazsáltak volna a srácok, szinte minden évben adtak ki valami split-et, a legutolsóról volt szó itt is. Közbe meg szinte megállás nélkül járják hazánkat és a környező országokat is, így nem hiszem, hogy sok idejük maradna otthon a mosogatásra, ez a zene meg kiváló levezetés az asszony baszogatása miatt kialakult feszkóra. A recept az ami eddig, csak egy pici finomhangolás volt most a hardcore-os gyökerek felé. Ami brutál jó menetelős témákban és légy zümmögős gitárokban nyilvánul meg. Közbe meg vannak nagyon érdekes gitáros okoskodások is, mint a Járulékos Veszteség hátborzongató dallama, a végén.
Olvasd el a teljes lemezkritikát az Ópiumbarlang blogon...!
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
A zenei oldal kétségtelenül fekete fém, de az ortodox hallgatók számára elképzelhetőnek tartom, hogy kissé idegennek fog tűnni az a modernebb megközelítés, ahogy a Witchthrone fogalmaz. A hosszúra vett, de kétségtelenül hangulatos, ambientes Introt követően a talán legerősebb szerzeményükkel, a Failing Conscience-szel kezdik a dalok sorát. A Witchthrone a korszellemnek megfelelően értelmezi a black metalt, de nem merészkedik a stílusidegen elemek közelébe, az ötös mégis változatosan bánik a tempókkal. Doomos/drone-os elnyújtott riffek éppúgy szerepelnek az eszköztárban, mint a korai norvégokra jellemző tekerések. A vokálok talán a legkevésbé tipikusak, a megszokott rikácsolások mellett olyan, leginkább a deathcore műfajnak megfeleltethető hangok is előfordulnak, melyek ebben a zenei közegben kissé idegennek tűnnek, de az összhatás mégis működőképes.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rockstation blogon...!
Hallgasd meg az EP dalait: "This Place Is Hell I Call It Home" EP (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
A covid járvány által előidézett karantén és homeoffice helyzet számos zenészt arra sarkalt, hogy kreatív energiáit új dalok írásába és hangfelvételek készítésébe ölje. Erős a gyanúm, hogy a Golcondával is hasonló történt, hiszen az eddig rájuk jellemző komplexitást új szintre emelték, egy koncepcionális, egybefüggő album megszületésében kristályosodott ki a banda eddigi munkássága. Arra is nagyobb összegben fogadnék, hogy a karantén időszakban a srácok sokat pörgették a Cyberpunk 2077 -et és/vagy a Szárnyas Fejvadászt. A konceptalbum középpontjában ugyanis a ma, és a jövő emberének problémái állnak, a zene mellett ezt nagyon hathatós „alámondások”, bejátszások színesítik az egészet.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Rics & Green blogon...!
Hallgasd meg az album dalait: "Posterity" (2022)
- A hirdetés mentése sikerült
- Ary
- News
A játék neve pedig, amit ezek az urak alkotnak, talán a progresszív death/black metal jelzőkkel írható le a leghatásosabban, de nyilván ezeken kívül innen-onnan azért találunk még kapaszkodót, tehát egy szép, terjedelmes stílusrepertoárt látunk felvonultatva. [...] Ahogy felcsendül a kezdő Cosmic Venture Arch, kapunk majdnem két percnyi gondolkodási időt, hogy biztos fel szeretnénk-e szállni erre a kozmikus haláljáratra (spoiler: kár lenne kihagyni). Aztán beindul a csörte, Marci gitár- és bőgőjátéka továbbra is beleköthetetlen minőségű, ezzel a friss igazolás, Knapp Oszkár (Grizzly, Wrong Side, ex-Insane stb.) orgánuma alkot verhetetlen elegyet. Bár Oszi ebben a műfajban még épphogy csak megmártotta a lábát, mint vendégelőadó (illetve a már említett első Rivers’-lemezen is feltűnt), olyan, mintha mindig is ezt az énjét kereste volna. Kiválóan hozza a négy-öt különböző scream technikát, továbbá a már tőle ismert Burton C. Bell-es (ex-Fear Factory, Ascension of the Watchers) tisztákat.
Olvasd el a teljes lemezkritikát a Nuskull honlapján...!
Hallgasd meg az album dalait: "The Black Hole Era" (2022)
