Gondold végig: olyan emberekhez mész fel, akiket gyerekként néztél otthon a számítógépen, DVD-n, láttad a klipekben, hogyan mozognak a színpadon, aztán ott álltál az első sorban a koncerten, és végül tizenöt-húsz év rajongás után szembesülsz a ténnyel, hogy úristen, holnap engem ők meg fognak hallgatni! Szerintem mindenki el tudja képzelni, mekkora nyomást tett ez rám... De a pozitív drukk meg a lámpaláz egy koncert előtt is hozzásegít ahhoz, hogy jobban tudj szerepelni. Úgyhogy valami ilyesmi érzés volt bennem: pörgetett is, meg nyilván a súlyát is éreztem. Viszont már az első pillanattól annyira közvetlenül fogadtak, hogy hamar lekerült ez a fajta súly a vállamról, és neki tudtunk állni zenélni. Úgyhogy ezzel semmi gond nem volt. A közlés pedig úgy történt, hogy a második forduló után, az egész zenekar jelenlétében, teljesen egyértelműen tudtomra adták, hogy azt szeretnék, ha én lennék az énekes. Én meg nyilván ki tudtam volna ugrani a bőrömből!
Olvasd el a teljes interjút a Shock! Magazin honlapján...!
