Minden ember életében vannak olyan pillanatok, amikor azt gondolja, hogy na jó, eddig és ne tovább, bármilyen értelemben véve. Ez így lehetett akkor is például, mikor harmadikos általános iskolás voltam, és az iskolai versenyen ezüstérmet szereztem, talán 60 méteres futásban, és az érmet, amit kaptam az iskolában, a nálam két fejjel nagyobb, két évvel idősebb fiúk a szünetben elvették. Meg egyéb más módon is b.szogattak. És egy idő után azt mondtam, hogy na jó, a k.rva anyátok, hát ebből elég! Állj! Eddig és ne tovább! És tettem arról, hogy innentől ez ne így legyen. De nyilván mondhatnék még ezen kívül az életemből száz ilyen példát, meg mindenki mondhatna a sajátjából hasonlókat. Ez a dal, vagy ez a szöveg, ez a refrén, ha úgy tetszik, csak ennyiről szól. Nem erről az iskolai dologról. Csak példaként mondtam, hogy már akkor is voltak ilyenek, mert utána ez igaz lehet arra, hogy b.szogat a főnököd, ez igaz lehet arra, hogy a csajod állandóan a barátnőjével lóg, és nem veled foglalkozik, most mondhatnék mindenféle példákat, nem feltétlenül a saját életemből, egyszerűen mindenki életében vannak ilyen momentumok.
Olvasd el a teljes interjút a Hard Rock Magazin honlapján...!
