Sosem voltunk úgynevezett nagy név, a Moebius körül elértük azt az üvegplafont, amit csak szépen éneklő, szórakoztató zenét játszó zenekarok tudnak áttörni. Az ismertebb budapesti zenekarok mögött voltunk mindig az underground második népszerűségi vonalában, olyanokkal, mint a Cadaveres, a Christian Epidemic, az Agregator, a Dying Wish, meg nyilván mondhatnék még sok nevet rajtuk kívül is. Sosem voltak zöldpardonos meg pecsás nagykoncertjeink, kisebb helyeken jártunk, sokkal kisebb nézőszámokkal. Nincs bennünk semmi sértettség emiatt, mi választottuk ezt, csak mai szemmel a nosztalgiafaktor miatt tűnhet nagyobbnak utólag bármi, mint amilyen akkor volt valójában. Más technikai korszakban jelentünk meg, ahol a fizikai hanghordozóknak volt jelentősége, azok pedig időtállóak. Ma az albumok kettő nap után tűnnek el a net süllyesztőjében.
Olvasd el a teljes interjút a RockStation blogon...!
